Hevocka próza blogja
KözéletÉletem legkalandosabb buszos útja
Olvadó latyakban indultam el Esztergomból gyanútlanul, a menetrendszerinti járattal Székesfehérvárra. Az út felétől már vízszintesen esett a hó. Csak néztem ilyen szokatlanságot még nem láttam. Bicske után sűrűsödött a hóesés és könyörtelenül fújt a szél. A narancsszínű hófogók, már ahol még voltak, csak szűrték a havat, nem fogták. Mégis simán elértük Vértesboglárt
Csákvárig, már buckásodott a hó az úton. A busznak meg sem kottyant. Néha ködszerű hófelhőbe kerültünk, mintha repülőn lennék. Előttünk egy kis fehér furgon, mintha lassúzna, Jobbra-balra „lépeget” El-eltűnik, mintha a föld nyelte volna el. Mintha felröppent volna, mint egy kismadár. Lámpái sem látszanak, csak tudjuk, hogy ott van. Zámoly előtt a kőrforgalom elzárt területén rendőrautó várakozott. Gondoltam valakit keresnek és lesben állnak. A falu felé közeledve a szél már igencsak tette a magáét. Zámoly Fehérvár felőli kijáratánál rendőrautó áll keresztben. Negyedik- ötödik autó a sorban, a mi buszunk. Várakozunk. A gépkocsivezető kiszáll és információért elsétál a rendőrökhöz. Semmi jó hírrel nem tér vissza. Lezárták az utat Fehérvár felé és Csákvár felé sem járható az út. Ami kisség furcsa volt, mivel onnét jöttünk.
Várakozunk. Nézem a Nemzeti zászlónkat tépázza, pörgeti, rángatja a szál. Néha pillanatokig semmit sem látni. Néhány autó visszafordul.
Fényeket látunk. Hurrá megindul a forgalom. Egy hókotró megy el mellettünk. Aztán egy ideig semmi. Végre pár autó lámpáját látjuk feltűnni. Akkor biztosan egyirányúan engednek bennünket. Várunk semmi. A rendőrautó le van cövekelve. Szimpatikus, fiatal gépkocsivezetőnk újra megküzd a széllel a rendőrökig. Néhányan közben leszállnak dohányozni.
Rendőr információ a busz mikor indulhat kérdésre. Semmikor. De szembe miért jöhetnek. Válasz, mert nekik négy kerekük van. Jó, de a busznak meg hat.
Elkezdődött a telefonálgatás. Mindenki hívta ilyen-olyan ismerősét a megoldásért. Jöttek az infók. Közben a gépkocsivezető, versenyzőkhöz méltó rutinnal megfordította a buszt.
Egyik hölgy azt az információt kapta, hogy Söréd és Lovasberény felé be tudtak menni Fehérvárra.
A melegedő hely helyett indulás vissza a körforgalomig.
Az utazó ifjúság bulira vette ezt az egészet. Jobbnál jobb nevettető megjegyzéseikkel oldott hangulatot teremtve. Közben még felvettünk az úton rekedőket, akikért nem jött a buszuk.
Söréd felé rendőrautó zárja le az utat. Néhány személykocsit átenged, de a busz marad. Már erősen alkonyodik. Mi lesz velünk? A net nem betölthető. A gépkocsivezető sem kap hivatalosan segítséget.
Megkérdez bennünket, mi legyen. Csak halkan jegyzem meg kitűnően működött a demokrácia.
Megszavaztuk irány Csákvár Lovasberény.
A szél még fokozódott. A hóbuckák nőttek az úton, meg megdobta a buszt. Előttünk pár autó is vesztegelt. Egy az árokban. Segítséget nem kértek. A vezetőnk ügyes manőverének köszönhetően, simán kikerültünk, elkerültünk mindent. Szerencsésen beértünk Csákvárra. És láss csodát, az út tökéletesen letakarítva. A házak felfogták némileg a szelet és még nem hordta vissza a havat.
Kiérünk Csákvárról az álom útra. Alig van hó. A fák mindent felfognak. Csak pár helyen van némi át fúvás. Lovasberényig szép úton megyünk. Azt hiszem, a nyáron a Balaton felé menet még egyszer végig fogom járni, gyönyörködve.
Lovasberény után, már erősen sötétedik. Egy benzinkút előtt elhaladva a vezetőnk felajánlja, hogy toalettre megáll. Egyöntetű válasz, menjünk, amíg valamennyire világos van.
Jó a csapat. Vidám összetartó, összefogó.
Nyugodt tempóban megyünk. Körülfog a fehérhomály. Ez más, mint a köd. Valahogy idegen, távolságtartó, szokatlan, nem „földi jelenség”.
Fényeket látunk. Hurrá Fehérvár….. Helyett oda-vissza álló kocsisor. Teherautók, buszok közé zsúfolódott személykocsik. Kész, befuccsolt. Vége. Beragadtunk. Még van nem egész fél tank üzemanyag talán reggelig nem fagyunk meg. Elcsendesedik a társaság. Párhuzamosan velem ülő fiatal srác, rögvest veszi elő a tabletet.
Az információk szerint kb. hat kilométerre vagyunk Fehérvár határától. Szerencsénkre a google mást mond. Talán 600 méter a távolság. De gyalog elindulni kockázatos.
Gépkocsivezetőnk közben megtudja, egy kamion be van fordulva az útra nem lehet kikerülni.
Istenem add, hogy sikerüljön beérni a városba.
Várakozunk. Várakozunk. Várakozunk.
Csendesedik a busz. A Veszprémieknek valami megoldást találnak majd, mert nem mennek buszok, és semmi sem. Le van zárva minden.
Kell, hogy legyen foganatja a visszafordulásunknak, a gépkocsivezetőnk küzdelmének.
Végre mozdul a sor. Elindulnak a személykocsik.
Mi lesz velünk. A kamion mellett elférnek a kis kocsik, de mi lesz a nagyokkal. Mozdul az előttünk levő busz. Reménykedtem, hogy nem csak félre áll. Közben mellettünk elhalad a szembe menetrendszerinti járat. Aztán nagyon lassan araszolunk mi is…..
Sok fény, valóságos rivalda. Benn vagyunk a városba.
Kívánság műsor van. Mindenit letesz a busz, ahol le akar szállni. Kivéve engem. Örömébe és beszélgetve egy másik utassal engem tovább vitt. Nem messzire letett a börtön közelében.
Számítottam rá, de erre nem lehetett. Bőröndöstől szinte felkapott és vitt a szél.
Toronyiránt elindultam a Babsziék felé, közben hívtam őket, hogy leszálltam a buszról.
Sötétben, úttalan úton toronyiránt, némileg tájékozódva, apró rózsabokrok közt botladozva, keresve az járdát, bizonytalanságban az irány miatt. Minden más volt most, a viharban. Szerencsémre a kutyások sétáltatnak ítéletidőben is. Ketten segítettek útra találni, ott ahol már többször jártam.
Kiértem a fénybe és szembe jött velem Babszi.
Eljöttem eléd, hátha eltévedsz.
NAGYON JÓL ESETT.
HÁLÁS KÖSZÖNETEM, AZ ISMERETLEN GÉPKOCSIVEZETŐNEK, hogy ÉPSÉGBEN és AZ ÚTVISZONYOKHOZ KÉPEST IDŐBEN LESZÁLLÍTOTT SZÉKESFEHÉRVÁRRA 2013. MÁRCIUS IDUSÁN, A TOMBOBOLÓ TÉLBEN .
2013. március 14.