Hevocka próza blogja

Szórakozás
Hevocka•  2015. október 26. 08:53

Csesznek



Felvenni a bakancsot, érezve merev tartását, biztonságot adó minden lépését és közben szembesülni, az elveszett ruganyosság vegyes érzésével, érdekes tapasztalás. Valaha kirándulós önmagam talán visszatér.
Csesznek várát megmászni nem kihívás, élmény. Régi lovag kor emlékét megélni, vezetőnk alapos korismertetőjének köszönhetően bele élni magunkat abba a korba ahol még egyszerűbb, de keményebb volt az élet. 
Hallgatni a fiatalok enyhe neheztelését a hiány-kényszer okozta tünetelvonások magyarázgatását. Sehol wi-fi, mert legfontosabb dolog az életben a net, a telefon, és a harmadik, ami nekem már ok ként meg sem jelenik a gondolataimban. Sajnos, szerény elvárások, kevés fantázia és szókincs, ami agymosásnak kitett generációnkat élteti... de nem lesz ez sokáig így, mert ébredeznek...
A várból lefelé jövet szemlélni a kis falu koros és új, kortalan létét. A régi egyszerű szépséget és az új rendezett más világot, ami szépen megfér egymás mellett. 
Kemény kihívás az avarral borított nedves talajon erősen meredeken lefelé, a lábunknak biztos talajt és vékonyka faágakon némi támogatást remélve araszolni a látványért. Az Ördög-árok önmagáért beszél, csak tapasztalni lehet a már nem egészen érintetlen természet élményét, beleérezve a régi korok embereinek, néha megszállott,  megélhetést biztosító élményeibe. Mert a természet az maradt ami volt, csak az idő haladt. 
Kényelmes új buszunk, kedves szimpatikus sofőrjével kicsit távolabb a falu szélén parkolt, a rendezett, békés kis temető szomszédságában. Itt lehetett megkóstolni az igazi magyar ivóvizet, amitől sajnos sokan félnek, mert hitük a műanyagpalackba zárt átlátszó folyadék biztonságában van. Pedig újat próbálni, kóstolni még nem a vég.
Egy kis „kocsmázás” evés, pihenés után indulás a Bakony már kicsit ősz ízű erdejébe pici kóstolóra a fák, gombák, a föld, a levegő, a természet alkotta művészet szemlélésére, mert ez az élet maga. Kissé fáradtan testben, de felüdülve lélkeben indultunk hazafelé. 
A társaság remek, valahogy valamiért összetartozó emberek gyülekezete. Éreztem őszinte, magányos lelkeket, kicsit vágyva a másik társaságára, tapasztaltam a befogadás egyszerű érzését, az egymáshoz igazodás szépségét. 
A nap „koronája” a Csákvár híres cukrászdája, élményt nyújtó, látványban és ízekben. Hihetetlen gyorsasággal ment a kiszolgálás, ezt példaként kéne állítani sok szolgáltatást nyújtó helynek. Talán kicsit harsányak voltak a kiszolgálóink, de ez betudható hamvas fiatalságuknak és talán kissé nem igényes betanítóiknak. Mindez nem számít, ha ízlelőbimbóink teljes mértékben ki lettek elégítve... sőt....
Lassan, kényelmesen, egymás után, kinek hol a legpraktikusabb tett le a busz mindenkit. Közben búcsúzgattunk, mindenki, bár a fáradtság jeleit kissé látni véltem, mégis mosolyogva lépett le a buszról. 
Minden simán flottul ment, ami a szervezők és vezetők hozzáállásának köszönhető és a rugalmasságnak, amit lazán gyakoroltak.
Remek nap volt.
 2015. október 25.