A kutyás hölgy és Pollyanna története...

Az élet játéka...(A kutyás hölgy és Pollyanna története)
Pillanatképek életem apró történéseiből...

      Lakásunktól 300 méternyi távolságra található egy kis éjjel-nappal is nyitva tartó élelmiszer boltocska, melyhez kívülről egy aprócska üde zöldségeket, friss gyümölcsöket árusító részleg is hozzátartozik. Ritka kivételtől eltekintve délutánonként itt szoktuk megvásárolni férjemnek és nekem a vacsorához szükséges negyed kilócska kenyerünket. Időnként itt szoktunk találkozni egy apró termetű, őszes hajú, mosolygós hölggyel, nevezzük most Éva néninek és Zsömi névre hallgató, már nem a fiatalabb korosztályhoz tartozó kutyusával is. Aztán hirtelen, minden átmenet nélkül egyik napról a másikra megszűntek ezek a délutáni találkozások, sem Éva néni sem a barátságos, mindent megszimatoló kutyusa nem örvendeztettek meg bennünket látványukkal.  Azon kaptam magam, hogy egyre többet gondolok Rájuk, elkezdtem aggódni miattuk vajon nem történhetett-e valami bajuk? Nagy örömömre egy kis idő elteltével újra megpillantottam Őket, de szomorúan kellett észre vennem, hogy az idős hölgy karja be van gipszelve és egy kendővel fel van kötve. A kutyus illedelmesen követte, tudta most nem rakoncátlankodhat. Nem tudtam szó nélkül elmenni mellettük, odaléptem Hozzájuk, köszöntem nekik és elkezdtünk beszélgetni egymással. Éva néni elmesélte, hogy a fővárosban volt látogatóban, és a metróban a mozgólépcsőn elesett, eltörte a karját és meg is kellett operálni. Pár napig a szomszédok gondoskodtak Zsömi sétáltatásáról. Mosolyogva, őszinte derűvel a hangjában állapította meg, hogy tulajdonképpen mennyire jól járt, hogy csupán a karja törött el és nem a lába, mert akkor még fel sem tudna kelni és nem tudná ellátni saját magát és Zsömit sem. Mint megtudtam Éva néni, már hosszú ideje egyedül él, évekkel ezelőtt viharos gyorsasággal egymás után veszítette el 
férjét és egyetlen gyermekét, mégsem zúgolódott és panaszkodott. Megemlítettem Éva néninek, hogy az egyik kedvenc könyvem, mely E. H. Porter írónő tollából származik és az Élet játéka címet viseli hasonló életfelfogáson alapul. A könyvben egy árva kislányról olvashatunk, akit édesapja a halála előtt tanított meg az "öröm-játékra". A kislány, Pollyanna életét ez a mindenben a jót kereső, mindenben a szépséget felfedezni vágyó gyermeki lelkület munkálkodik, amellyel a városka lakónak életét is nagymértékben megédesíti. A legközelebbi találkozásunkra el is hoztam a könyvet Éva néninek, aki nagy örömmel elfogadta. Megemlítettem, hogy ebből a történetből film is készült, a főhős kisleány neve a címe: Pollyanna. Éva néni szerette volna a filmet is megnézni, így e-mail címet cseréltünk és már aznap küldtem is a film linkjét. Így lettünk csupán ismeretlen ismerősből szép lassan barátokká! Éva néni pozitív hozzáállása az élet gondjaihoz, bajaihoz, főleg a mostani koronavírus járvány idején mindannyiunk számára bíztató, bátorító lehet. Esténként lefekvéskor átgondolva a napi történéseket, sokszor találok vígaszt abban, hogy csupán a nap folyamán ennyi és nem több rossz dolog történt velem és hálát adok amiért még élhetek. Remélem holnap is kapok egy újabb lehetőséget, megújuló erőt a rajtam múló hibák kijavítására. Addig nem hunyom le a szemem, amíg valami jót, légyen az bármilyen apróság nem találok az eltelt napomban!
     Csupán rá kell szoktatni szemünket az igazi, valódi értékek meglátására. Ha szorgalmasan gyakoroljuk akkor biztosan sikerülni fog, mint Pollyannának és Éva néninek is.

További pillanatképek az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/Pillanatk%C3%A9pek