Filemon blogja

Csókák temetik a telet

ritka fények ölelik ágyam

méz a susogó nyárban

lágyan kúszól drága

s a óra üti már a delet

legyen szív és kikelet

legyen óra ami vissza

nem tér, legyen emlék

legyen újra itt a nyár

tavasszal virágzó fák..

Hűtlen voltam, megettelek

egér voltam megloptalak

a bocsánat még várat magára

légy üdvözölve árva...

szerelem..

Fellélegzek fenyők taván

átölelő erdők szaván

gördülő arany kalászon

szikla közt a vadvirágon

zsálya könnyű szenvedélyén

bokrok közt a hold ebédjén.

Fellélegzek friss tavasszal

Anyám sütött úgy marasztalt

Vidám hangja volt ebédre

összetett kéz tenyerében.

Lelkendezett úgy vigasztalt

szívemben most a vigasszal

várnám Őt vidám ebédre,

keresztfáján sírok térden..

Fellélegzek mintha hall'na

könnyeimtől megszomjazna

láng ölelne jó szívére

jövőt hideg tenyerébe..

Fellélegzek fenyők taván

átölelő erdők szaván

gördülő arany kalászon

szikla közt a vadvirágon

zsálya könnyű szenvedélyén

bokrok közt a hold ebédjén...

Itt van hát a március
Tavaszt hozó március
Oly vidám ha táncra kelnek
szélbe ringó nárciszok.
Lelkendezve, nem titok
Mátkámmal a kertben ülve
virághagymát szárítok.
Szétszedem és egyelem
elosztva az egész kertben
mosolyogva figyelem
kecses tested hogyan ring
és hogyan játszik felleget
árnyékot kergetve én rám,
lágyan csókodat lesem
Március arany tüzénél
vörösen izzik nekem.

Egy régi korhadt erdőszéli fában

él az én mátkámnak ölelése,

néha fejsze fénye hogyha bántja

villan karja félszeg napsütésben.

Régi erdő hatalmas lugasban

tölgy terebély tavasz koronája

arany levelet bont a magasban

repkény kúszik fel palotára.

Erdő mélyén liliom mocsarában

vén ladik gyűjti emlékeit

evezőt lopva kéri a fákat

adják a fénynek vén léceit.

.. és kiér a napra, hol boldogabb

néhány virág karol át idegen

ringva a vizbe süllyed oda

hol vágyban a mélység ül hidegen.

.. és korhad a csónak földdé válik

mocsár ölébe kis fát állít

új tavasz ébred fel.  

http://www.youtube.com/watch?v=8tEXPJGeGbU 

Napfény csecsebecse csókja

csattan, cserebere harmat

dérből pattan, lefetyel a

hajnal szellő nyelve

szeletel a téltől néhány

percet. Angyal hasogat a

sárga napban, tél hull

erezete szálka kattan.

Csend hull madarak a

szárnyas égen, kéken

csivitel a nap fényében..

http://www.youtube.com/watch?v=6yPOTHgR81g