Új tavasz ébred fel

Egy régi korhadt erdőszéli fában

él az én mátkámnak ölelése,

néha fejsze fénye hogyha bántja

villan karja félszeg napsütésben.

Régi erdő hatalmas lugasban

tölgy terebély tavasz koronája

arany levelet bont a magasban

repkény kúszik fel palotára.

Erdő mélyén liliom mocsarában

vén ladik gyűjti emlékeit

evezőt lopva kéri a fákat

adják a fénynek vén léceit.

.. és kiér a napra, hol boldogabb

néhány virág karol át idegen

ringva a vizbe süllyed oda

hol vágyban a mélység ül hidegen.

.. és korhad a csónak földdé válik

mocsár ölébe kis fát állít

új tavasz ébred fel.