Filemon blogja

Ki a vidám égen fénybúzát kaszál,

Zsákba gyűjti alkonytájt a pelyvát,

Kévékbe a déli nap sugarát, annak

Éjjel, hold-fehéraranyban kikelhet

A puszta égi paplan.  A reggeli

Vigyorgó sarjak, tízre kalászba

Ugranak. Ebédre már érett minden

Fényszál, a magot termő kék égben

Kedvese jön hozzá. Hideg ételt

Hoz a széllel, hűsítőt a napsütéshez.

Aratás a szélleánnyal, mint a

Ringó hintaszékben, úgy telik a

Rigó járta fényidőnk a lázas égen.

Ha „leányzó” olvasná, akkor a 11. sorban:…Aratás a széllegénnyel, mint a..

J-égbolt hideg kékje tükröt fagy az őszi fényre.

Sebesen lebegek háttal a égnek, háztetők mennek,

 szürke vásznak a szélben…öreg bérházak fáznak

a jeges napsütésben. Árnyékom, mint hullámzó

varázsszőnyeg, úgy látszik, hogy megnyalja a háztetőket.

Vanília ízt keres valahol, olyat, mint a Te ajkad volt.

 Sajnos épp az nem volt közönséges, nem talál

Így soha többé meg. 

Valaki volt, aki sose elégedett meg.

Átrendezte az átrendezhetetlent.

Láncokat festett a fák álmaira.

Azok persze mind levetették

Béklyóikat tavasszal, mint

Hideg fényeit a télnek.

Újra álmodták a

Nyarat....

Szenvedélyt lopott az éj..

Gyöngyvásznára feketét.

Kérdeztem, de nem felelt,

Csak kimaradt egy éjjelen.

Nem aludtam éjszaka!

Hol lehetsz te mihaszna?

Könnyeimbe szenvedtem,

Hogy mit teszel te nélkülem?!