Ha nem leszek

/Evokáció/

Oly de, régen voltam én diák,
meghalt, mint egy nagy álomvilág,
kifakultak a kétségeim,
eltemették már a vétkeim.
 
Az Isten azért hozzám hajolt,
a bűntől megmosva átkarolt.
Engedd, hogy meglássam arcodat,
együtt átéltünk viharokat!
 
Morbid, amit alázva adtál,
mert engem ám, csak megtagadtál,
és lám, eltűnt " a vád és a gúny ",
a kullogó percek a tanúk.
 
Nem maradt, más csak is a remény,
és a szeretet, 'mi benne ég,
felperzselt sorsom ködben úszik,
hiszen... Isten szándékán múlik.
 
Nézdd, csillag látja földi utam,
a sóhaj áthat cinikusan,
lásd, mily bánatot adtál nekem,
akkor jössz rá, ha már "nem leszek".
 
Idézet; Juhász Gyula: Mit akartam c. verséből való.