Ha majd egyszer...

Ha egyszer majd nagy sokára.
olvasod e soraimat,
lelkedből a düh tombol,
mert nem láthatsz,
és mert nem mondhatod;
- ne haragudj, bocsájts meg!
 
Mostoha világban élünk,
megtanulsz a fájdalommal élni!
 
Rég nem vádol a szám,
nem folyik érted a könnyem,
amely mint megbocsájtó gyöngyszem
simítja le a szomorúságot az orcámról.
 
A pillanat is égre ragyog,
mert angyalszárnyaimmal ölelhetlek!