Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Soha nem fakulok el
Fakonorbert• 2019. augusztus 25. 14:58
Tajtékzó, végtelen hangóceánon
ring az ősz aranya, százezer szentség.Kicsim, a fehér templom hív, az egység,változó és örökkévaló mámor.Álmodó, ahogy kéz símul bársonyon,Itt, az arany Hold legmagasabb hegyén,hív a Föld, úszom, lebegek felfelészabadon, túl az emésztő vágyakon.
Ölelj, lélelkfolyam, az Úr vár haza,ki a szégyenében elbújt a Napba.Ó Gábriel, soha nem fakulok el!
Ölelj, holtűr, végre elért a szava,mire odaérek, kinől a szarva!Ó Astaroth, soha nem fakulok el!