Lelkem kivetülései

Sivár betonból

csodaszép pitypang sarjadt.

Akarata vas!

szemeid csillogásában vajon megtalálod önmagad

ha a valóság szent tükrébe nézel? Mondd, lenne-e szavad, 

mikor a hit virágát az igazak örömből tapossák 

a szívbe víz kerül, az elme rémálmokat lát

a lélek pedig ezért átvedlik ártatlanből harcossá?

Mert lehetetlen máshogy elviselni a szégyent

mivé lesz, ami lesz, és az Urat hiába kéred

nemhogy a verését, de már az ajándékát is féled,

mennyi idő, míg a szilánkokat gyenge kezeid összerakják,

és mennyi idő, mire újra megtörténik, mert a jók hagyták

amikor a felsőbbrendű gonosz marja a húst

és hazugságon tenyészik majd a mélységes kuss

szájában örlődsz, de tagjaiddal kifeszíted

mert az élet előt talán valakinek megígérted

mikor szemberöhög a féreg Sátán, a mindent eltörlő

biztosan rájössz, hogy te vagy a következő

akinek hinnie kell

Bennem vagy,

vagy kívül rajtam
Rég nem tudom
Titkon remélve
És félve adok
Pont úgy
Ahogy lelked vizébe lépek
Minden sejtemben remegve
Pofonodat és símogatásaid feledve
Eloszlok benned
Mint egy csepp eső
nem utolsó vagy
Ahogy nem vagyok első
Mégis eljászanám
Mielőtt elér a halál
Minket arctalanokat
Félünk szólni
Mint kik sosem láttak még szívet
Dobnánk a sárba reményt és hitet
Mert feleselgesek már
Hiszen itt vagy bennem
Vagy kívül rajtam
És csak te mondhatod meg majd
Szégyenkeznem kell-e azért
hogy olyan önfeledten adtam
Benned az írisz kihajt
engem meg itt hagy faképp
a múzsám, mert megdönteni akartam
holdból van a sajt
Elmémben cölöp leszel, ék
Na most fék!
Mondhatod, hogy most már mindegy
Adtam
Mondhatod, hogy semmi sem az
Szakadtam
Míg kedved pengeélén táncolva
Józanságon tépve, álmodva
számoltam a nincset, mámorban
Mennyi szót adtál
Ilyen ez a trip
Te is hánytál
Mikor a valóság marka
Megsimogatta arcodat
Mint szőrös barka
Szállunk végtelen mezőkön át
A hátamon egyensúlyozol
És rettegve veszed tudomásul
Hogy csak a végkimerülés lesz a megállás
Mikor megharapom a földet
És hitegeted magad majd
Mennyivel éltél többet


Benn vagy, vagy kinn?
Öröm vagy, vagy kín?
Jó kérdés,
csak rosssz egyedül.

Nem is tudom, úgy megírnálak...

Nincs szégyenkeznivalóm.