Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Parnassan
Fakonorbert• 2019. augusztus 25. 20:14
Vakító fehér képkockákon koszcsík.
Yiruma folyómedret váj ki bennem.
Elhalón az égbe lebeg a testem.
Alma hatszög magházából kihasít
hat magot az érzés-kés, s mi csak csorbít,
elszórja hat felé... furcsa szerelem.
Hat. Ártatlanságom egyszer majd letépem,
majd, ahogy a nagy ouroboros vedlik.
Világ anyánk, szárít a szél, végre már!
Anyu, felhőkarcolók tetejéről
köpködöm a magot, kezdem előlről.
Világ anyánk, csorbul az él, vigyázz,
élet és halál közt légy híd, felülről
minden más, hittem, mélység vár... a nagy Ő.
Fakonorbert2019. szeptember 20. 16:46
@Mikijozsa: köszi. Lesz még talán...
Fakonorbert2019. szeptember 20. 16:45
@odygastro: köszönöm hogy olvastál. Vagy húsz éve nem Írtam már, nehezen porolom le magamat...
Mikijozsa2019. szeptember 19. 18:32
nagyon jó
odygastro2019. szeptember 19. 17:56
Nem kell ide kritika. Látom amit gondolsz és ennél nem kell többet mondani. Igazán tetszik.
Fakonorbert2019. augusztus 29. 18:59
@Törölt tag: köszönöm hogy olvastál. Nem írtam már vagy húsz éve valahogy rám jött...
Törölt tag2019. augusztus 27. 11:52
Törölt hozzászólás.