Parnassan

Fakonorbert•  2019. augusztus 25. 20:14

Vakító fehér képkockákon koszcsík.
Yiruma folyómedret váj ki bennem.
Elhalón az égbe lebeg a testem.
Alma hatszög magházából kihasít
hat magot az érzés-kés, s mi csak csorbít,
elszórja hat felé... furcsa szerelem.
Hat. Ártatlanságom egyszer majd letépem,
majd, ahogy a nagy ouroboros vedlik.


Világ anyánk, szárít a szél, végre már!
Anyu, felhőkarcolók tetejéről
köpködöm a magot, kezdem előlről.


Világ anyánk, csorbul az él, vigyázz,
élet és halál közt légy híd, felülről
minden más, hittem, mélység vár... a nagy Ő.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Fakonorbert2019. szeptember 20. 16:46

@Mikijozsa: köszi. Lesz még talán...

Fakonorbert2019. szeptember 20. 16:45

@odygastro: köszönöm hogy olvastál. Vagy húsz éve nem Írtam már, nehezen porolom le magamat...

Mikijozsa2019. szeptember 19. 18:32

nagyon jó

odygastro2019. szeptember 19. 17:56

Nem kell ide kritika. Látom amit gondolsz és ennél nem kell többet mondani. Igazán tetszik.

Fakonorbert2019. augusztus 29. 18:59

@E.L.: köszönöm hogy olvastál. Nem írtam már vagy húsz éve valahogy rám jött...

E.L.2019. augusztus 27. 11:52

Nagyon mélyreható, egyedi gondolatok. Nagyon tetszett!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom