Agysalak

Megtaláltam magamat az emlékeim közt

Elvesztem az időben
Saját magam is
Elhagytam magamat
Olyan érzés írni
Mint dróton rángatni a saját csontvázamat
Saját volt arcom mintájára
Maszkot alkotnék
Hogy láttassam
Erős vagyok
És sosem fakulok el
Pedig de
Nem gyújtasz meg
Nem lángol már az agyam
Csak kedvtelésből
Néha ugrok egy triplaszaltót
Minden percét élveztem
Bohócként
Az elhagyatottságnak
Sehol sem vagy
És sehol sem vagyok
Mintha meghaltunk volna
És mi marad
Pár üres
Befejezetlen sor
Mi már engem sem indít meg
Emlékek
Miket elégettem
Pihenj és, lapozz tovább
Nem gyújtasz meg
Elenyészik az alkotásvágy
Mint vén papában a kankór
És szégyellek ölelést koldulni
Minden rossz rímért újat hazudni
Fáj
Hogy biztosan talán
Sose lesz több
Az öreg szív megáll.