Agysalak

Fakonorbert•  2019. október 25. 22:04

Megtaláltam magamat az emlékeim közt

Elvesztem az időben
Saját magam is
Elhagytam magamat
Olyan érzés írni
Mint dróton rángatni a saját csontvázamat
Saját volt arcom mintájára
Maszkot alkotnék
Hogy láttassam
Erős vagyok
És sosem fakulok el
Pedig de
Nem gyújtasz meg
Nem lángol már az agyam
Csak kedvtelésből
Néha ugrok egy triplaszaltót
Minden percét élveztem
Bohócként
Az elhagyatottságnak
Sehol sem vagy
És sehol sem vagyok
Mintha meghaltunk volna
És mi marad
Pár üres
Befejezetlen sor
Mi már engem sem indít meg
Emlékek
Miket elégettem
Pihenj és, lapozz tovább
Nem gyújtasz meg
Elenyészik az alkotásvágy
Mint vén papában a kankór
És szégyellek ölelést koldulni
Minden rossz rímért újat hazudni
Fáj
Hogy biztosan talán
Sose lesz több
Az öreg szív megáll.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Fakonorbert2019. október 26. 18:40

@BakosErika: hálásan kösz, hogy versnek hívtad...

Fakonorbert2019. október 26. 18:40

@Mikijozsa: köszi

BakosErika2019. október 26. 15:28

Saját magam is
Elhagytam magamat...

No, ezt nem szabad. a vers tetszett, kissé szomorú.

kicsisara2019. október 26. 12:38

@Fakonorbert: az őszinteség nagyon kell! Küldök egy ölelést! :)

Mikijozsa2019. október 26. 11:59

szép lett

Fakonorbert2019. október 26. 11:58

@kicsisara: gyakran nincs más, mi tovább vigyen...

kicsisara2019. október 26. 05:38

Gyönyörű! Szomorú, fájdalmas őszinteség!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom