Etka blogja

Etka•  2010. április 16. 19:30

észrevétlen érintés

egy asztal
két szék
Te
és én

lilafoltos abrosz
észrevétlen
bordó virág
csendes kiskávéház
semmi más

szemed mosolyog
kezed megérint-
testem remeg

szemem simogat
kezem keres-
tested kíván

arcod arcomat
megérinti
ujjaid
nyakamon
csodásan
keringőznek
egy
péntek délután...

... észrevétlen érintés csupán?

Etka•  2010. április 15. 20:53

KATICABOGÁR

 


A
Nap
fénye
eltévedt,
égszínkék
fátyolos felhők
sebes zuhanása
megzavarta, meztelen
esőcseppek magukhoz
vonzották.Csábították áthevült
vad táncukkal, nem engedték ki
szorító ölelésükből.A rét elfáradt, a fű
kiszáradt, a virágok szirmai sírva nézték,
merre kóborol az aranysárga napfény.Csak
egy bátor Katicabogár élt még,mert a szívében
sosem halt meg a vágy és a remény, mely még most is él.

Etka•  2010. április 14. 20:36

Féltem...

...Féltem...

Egyedül feküdtem a szürke síneken.
Csak a csend,
a csend volt néha olyan fájdalmas,
mintha valamit mondani akarna,
és akkor,
mintha valaki hozzám ért volna.
Éreztem, hogy megjött,
hozzám ért,
szótlanul, némán, hidegen,
amikor már szinte minden testfelületem
reszketett,
tudtam, most egy részt adok az életemből,
egy fele életet,
ami már nem is kell nekem.
Megöltél, megölted lelkemet,
jó - hát akkor itt van,
neked adom a testemet is...
Nagyon elfáradtam,
hosszú volt a tél,
szép-álom volt csupán,
örömöm elszállt,
nem hagytad meg az álmom...

most félek.
Tudom,
az angyalszárnyak sosem törnek el.
Ugye nem?

Etka•  2010. március 30. 20:47

Későn vettem észre,hogy tudnék repülni...

Kettétört szívem
most
Terád vár,
nem fáj
már a magány.
Érzem,hogy
valahol vársz,
indulok már.

Ne félj,
nem kérek mást,
csak hogy szeress,
leszek és maradok
Veled.

Ha becsukom két szemem,
gondolatban
most is
Veled vagyok,
eltitkolt vágyaimnak
szabad utat adok.

Talán csak egy
csillag
csókolhat oly lázasan
álmot

két szememre
s az éjbe menekedve
vágyam beteljesült:
mert szerelmed
mély szerelmet
ébresztett szívembe...

Törött szárnnyal jöttem a világra
angyalt játszani
Neked,
későn vettem észre,
tudnék repülni Veled...

Etka•  2010. március 27. 18:15

Csak az eső

Esik,
megint esik.
Megint esik kint,
s bent a
szürke homály kúszik,
oson a falon.
Padlón elterül,
s kezembe egy ecset kerül.
Szivárvány színei
már lecsepegtek,
egybeolvadtak...
Már emlékszem-
Igen!
Amikor
szemed mélykékjét
vásznamra felkentem,
Te megfogtad két kezem
s az ecsetem elejtettem...
Ott voltál velem,
becsuktam a két szemem,
vásznam a földre került...
Csak az eső figyelt.
Csak a szívem hevesebben vert.
Csak csendben a Tiéd lett mindenem...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom