Etka blogja
Pénteki rejtvény
poros tükörre
mosolyod rajzolom
hajszálrepedésen
a tulsó oldalra átoson
-rejtvény leszel-
amikor akarom
majd én is veled mosolygok
bolyongó bánat
azt mondtad nem az vagy,
kit megálmodtam én
de tudod, szívemnek
hiába beszéltem,
nem figyelt,
nem halgatott
nem csitult
nem félt
most nem látlak
nem vagy itt
azt mondtad nem az vagy,
kit megálmodtam én
de délután mégis
eljöttél
akkor
szép
volt
az
élet
velünk
forgott a világ
nekünk csilingelt
az öreg villamos
az út túl oldalán
most látod sírok,mert
fáj a magány
minden perce-
bolyongó bánat
szívemet
elérte
Ne feledd...
Nap simogatja virágomat,
szeretettel szirmaira csókol,
víz csobog.
csak te tudod, hol
fakad
az élet...
Volt egy rét...
...volt egy rét,
télen hófehér fátylát
gyöngéden terítette szét,
apró gyöngyököt fűzött
a hattyúk nyakára,
égszínkéket varázsolt
a kispatak habjára;
tavasszal a búzatáblákra
fénykarikákat rajzolt,
piros pipacsokkal
rakta ki a patak partot;
nyáron meztelen
talpakat simogatott,
hajnali harmattal
mosdatott;
az őszi széllel
hintánk magasba szállt,
muskántlik fáztak
a kertek alján...