Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Féltem...
Etka• 2010. április 14. 20:36
...Féltem...
Egyedül feküdtem a szürke síneken.
Csak a csend,
a csend volt néha olyan fájdalmas,
mintha valamit mondani akarna,
és akkor,
mintha valaki hozzám ért volna.
Éreztem, hogy megjött,
hozzám ért,
szótlanul, némán, hidegen,
amikor már szinte minden testfelületem
reszketett,
tudtam, most egy részt adok az életemből,
egy fele életet,
ami már nem is kell nekem.
Megöltél, megölted lelkemet,
jó - hát akkor itt van,
neked adom a testemet is...
Nagyon elfáradtam,
hosszú volt a tél,
szép-álom volt csupán,
örömöm elszállt,
nem hagytad meg az álmom...
most félek.
Tudom,
az angyalszárnyak sosem törnek el.
Ugye nem?
Törölt tag2010. április 15. 20:48
Törölt hozzászólás.
Etka2010. április 15. 20:41
Marianna kedves, csak álmodtam talán...
ölellek:)
Etka2010. április 15. 20:40
Hannah, Te mindig olyan aranyos vagy,
csak elfáraftam mán...
puszi:)
Etka2010. április 15. 20:39
Marina, ha bízok,,,aztán mégis? hm??
:((
Etka2010. április 15. 20:38
Enikő kedves, egyszer elhittem, hogy nem...
Puszi:)
MOROZOWSKY2010. április 15. 17:58
Megöltél, megölted lelkemet,....NAGYON SZÉP:)))
Törölt tag2010. április 14. 22:45
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2010. április 14. 21:44
Törölt hozzászólás.
siskaeniko2010. április 14. 20:46
Nem törnek el. Az angyalok mindig velünk vannak.
''amikor tehát egyedül vagy és szomorkodsz, nézz föl magad fölé. Mindig van egy angyal a szobádban- egy angyal, aki az egész mennyországot nem is tudja a tudatodba emelni de legalább összehangolja a szívedet és az elmédet, hogy megnyugodj. Tedd félre a szomorúságodat''
Puszi