Etka blogja

Etka•  2010. március 27. 15:25

Vidám vasárnapot

Virradatkor történt,
mikor elszállt az éj
s kivirágzott  az ég.
A szikrázó napfény,
mint egy vízesés
csacsogott és mesélt
csobogó hangján,
és tücsök zenélt.
Áradó  sugárból
feléled a remény,
s megmozdul
most a szobám fala,
beszökik hozzám 
méznektár illata,
s én elindultam
a homokosparton,
majd megpihentem
egy homokpadon,
de futok is tovább  
a parti hinta vár,
hinta - palinta
magasba száll
s így lett vidám
a Vasárnapom.

 

Figyelj.
Téged is vár
jó Vasárnapod!

 

Etka•  2010. március 25. 18:29

Vad és a vadász

űzött vad várja már
mikor jön a vég...
hiszen élete
már mit sem ér
nem látja
a fénylő kék eget
s nem érzi
a zsenge fű
tavaszi zamatát
nem érzi
már az ibolyák
illatát
nem szomjazza
a patak édes  vízét...
csak megy
megy egyre tovább
az erdő
mélyébe
és aztán fut

kijut a rétre


fut szembe a széllel...
már fárad
már fáradt
már alig áll...
nincs ki mellette
álljon
nincs senki
kit magához közel engedne
várja a nagy csodát
várja az örök mezők
smaragdzöld
illatát
várja a megváltást
várja a halált...

 

 

Etka•  2010. március 20. 18:00

Fehér lepedőm

Fény, mely szobámba
reggel megtalált,
már messze jár.
Majd holnap újra meglesem,
hozzá simulok,
magasba szállok-
azt hiszem...

Napfényes tájakon,
hullámzó búzamezőkön
szelíden megpihenek,
pipacsok szirmait
feléd viszem.

Szél fodrozta tóparton,
lágy fű ölében a
harmatot
marokba szedem-
s feléd viszem...

Most mégis itt vagyok,
párnámat szorítom,
s fázok nagyon.
Fehér lepedőm leszedem,
színesre cserélem-
azt hiszem...

Etka•  2010. március 19. 22:26

liliomfehér lét...merre jársz?

Légy létem legbelül-

láthatatlan láng,

mely életem életre keltené.


Leszek még lángoló-

ha Te felém fordítod arcodat,

ha Te szemedben látom  mosolyomat,

ha fogod két kezem s hallom a hangodat.

Leszek lázadó- nem halvány fénysugár

nem csendes tavaszi eső

nem meseszép délután-

csak Te légy létem legbelül,

s ne hagyd életem reménytelenül...

Liliomfehér lét-

... most Te merre jársz?

Etka•  2010. március 16. 21:30

Átváltozás

 

Lassanként,

lépésről lépésre,

fokozatosan változott.

Figyelmessége elpárolgott,

érdeklődése végül teljesen elhalt.

Vidám nevetése eltűnt szemei kékmélyében...

 

...ha gyurma lenne, legalább átgyúrhatnám...