Egyedül

Eleonora•  2020. szeptember 17. 21:50  •  olvasva: 102

Akkor, ha már robot leszel mégis

remélem nem feleded a fákat,

tudod, az illatokat tavasszal

mikor még megbizsergette szánkat

parázsló tavasz virága, légi

útján észrevétlen, ma is fájnak

ám áldom létem teli vigasszal

hiszen földjén lábaitok járnak,

remény csupán, mit vet a matézis,

valaha volt s még meglévő társak,

létem gyertya s így könnycsepp viasszal

mégis megértem azok kik másak

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kicsikinga2021. május 4. 09:21

@Eleonora:

Szívből köszönlek!

Eleonora2021. május 2. 19:35

@Kicsikinga:
Drága Kinga!
Sajnos egyre több a könny, de a lélek mindig épül ilyen drága társ szavaitól, mint a Tiéd.
Köszönöm!
Ölellek
Nóra

Kicsikinga2021. május 2. 08:05

@Eleonora:

Kicsikinga2021. május 2. 08:04

Összekulcsolt kézzel, összeszorult szívvel féltem még a teremtettet, a lélekkel rendelkezőt, és tartanám, jó szorosan, hogy még ne, még ne...!

Kicsikinga2021. május 2. 07:56

Csodálatos lelked van!
Köszönöm, hogy "találkozhattam" Veled!
Minden soromból kiérzed azt, ami miatt íródott!
Ritka, és becses ajándékomul őrzöm szavaidat!

Eleonora2020. szeptember 18. 20:30

@Perzsi.:
Valóban szomorú, és köszönöm, hogy mégis szépnek érzed!!

Eleonora2020. szeptember 18. 20:28

@Mikijozsa:
A félrím sosem volt a szívem csücske, mindig olyan kivülállónak éreztem, most valahogy a téma mégis közel hozta.
Köszönöm a gratulációt!

Eleonora2020. szeptember 18. 20:18

@skary:
remélem sokan leszünk így, :)

Eleonora2020. szeptember 18. 20:05

@kevelin:
Tavasztól télig élni áldás, bár még ma csak ősz van, a kedvencem, az indián nyár...:)

Perzsi.2020. szeptember 18. 20:04

Számomra ez egy szomorúan szép vers.

Eleonora2020. szeptember 18. 20:01

@negyvenkilenc:

Igen, a távolság nem távolít. Köszönöm
Köszönlek!

Mikijozsa2020. szeptember 18. 09:21

nagyon igaz, grat

skary2020. szeptember 18. 07:06

nemfeledöm :)

kevelin2020. szeptember 18. 06:12

Áldom lètem téli vigasszal-💠 nagyon szèp vers

negyvenkilenc2020. szeptember 18. 05:37

Kedves Nóra! Fogynak az évek, s amig az ember magát elfogyassza, miként a gyertya lángja ég, a boldogság fényét is kiadja, a virágízű tavaszokét, mellette közben új fények gyúlnak, mások pislogva kialudnak, de a tűz közös, hiába messzeség.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom