Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Egyedül
Eleonora• 2020. szeptember 17. 21:50 • olvasva: 171
Akkor, ha már robot leszel mégis
remélem nem feleded a fákat,
tudod, az illatokat tavasszal
mikor még megbizsergette szánkat
parázsló tavasz virága, légi
útján észrevétlen, ma is fájnak
ám áldom létem teli vigasszal
hiszen földjén lábaitok járnak,
remény csupán, mit vet a matézis,
valaha volt s még meglévő társak,
létem gyertya s így könnycsepp viasszal
mégis megértem azok kik másak
Kicsikinga2021. május 4. 09:21
Szívből köszönlek!
Eleonora2021. május 2. 19:35
@Kicsikinga:
Drága Kinga!
Sajnos egyre több a könny, de a lélek mindig épül ilyen drága társ szavaitól, mint a Tiéd.
Köszönöm!
Ölellek
Nóra
Kicsikinga2021. május 2. 08:05
Kicsikinga2021. május 2. 08:04
Összekulcsolt kézzel, összeszorult szívvel féltem még a teremtettet, a lélekkel rendelkezőt, és tartanám, jó szorosan, hogy még ne, még ne...!
Kicsikinga2021. május 2. 07:56
Csodálatos lelked van!
Köszönöm, hogy "találkozhattam" Veled!
Minden soromból kiérzed azt, ami miatt íródott!
Ritka, és becses ajándékomul őrzöm szavaidat!
Eleonora2020. szeptember 18. 20:30
@Perzsi.:
Valóban szomorú, és köszönöm, hogy mégis szépnek érzed!!
Eleonora2020. szeptember 18. 20:28
@Mikijozsa:
A félrím sosem volt a szívem csücske, mindig olyan kivülállónak éreztem, most valahogy a téma mégis közel hozta.
Köszönöm a gratulációt!
Eleonora2020. szeptember 18. 20:18
@skary:
remélem sokan leszünk így, :)
Eleonora2020. szeptember 18. 20:05
@kevelin:
Tavasztól télig élni áldás, bár még ma csak ősz van, a kedvencem, az indián nyár...:)
Perzsi.2020. szeptember 18. 20:04
Számomra ez egy szomorúan szép vers.
Eleonora2020. szeptember 18. 20:01
Igen, a távolság nem távolít. Köszönöm
Köszönlek!
Mikijozsa2020. szeptember 18. 09:21
nagyon igaz, grat
skary2020. szeptember 18. 07:06
nemfeledöm :)
kevelin2020. szeptember 18. 06:12
Áldom lètem téli vigasszal-💠 nagyon szèp vers
negyvenkilenc2020. szeptember 18. 05:37
Kedves Nóra! Fogynak az évek, s amig az ember magát elfogyassza, miként a gyertya lángja ég, a boldogság fényét is kiadja, a virágízű tavaszokét, mellette közben új fények gyúlnak, mások pislogva kialudnak, de a tűz közös, hiába messzeség.