Draug blogja
SzerelemNehéz ügy...
Bár írhatnék neked, de ostobán elengedtem a kezed. Veled álmodtam a minap. Kerestelek és tudtam, Te is keresel engem. Átszeltem a vidéket, megküzdöttem óriással, démonnal, szörnyekkel, megküzdöttem a félelmeimmel, a fáradtsággal. A végén, mégis Te találtál rám. Láttam az arcodon, hogy hiányoztam. Láttam a szemedben a kínt és a fájdalmat. futottál felém, én pedig feléd, majd karjaimba zártalak, és óvtalak minden bajtól.
Azt hiszem, ilyen lehet az igaz szerelem. Leküzdeni azokat az akadályokat, amik elválasztanak titeket, feláldozni minden olyan dolgot, ami csak leláncol és távoltart tőle. Harcolni érte és nem miatta. Megverekedni a szörnyekkel, amik bennünk tombolnak. Feladni a régi életünket, MERT VELE AKAROK LENNI. Volt, akit szerettem, de el kellett engednem. El kellett engednem, mert nem voltam vele boldog. Ez a legnehezebb döntés. Felvállalni a bizonytalan magányt, mint vele lenni. Sírtam, szenvedtem nélküle. Még is megnyugodtam. Még is elengedtem. Mégsem felejtem. Az emlékeimben már csak a szép emlékek vannak róla. A rosszakat elmosta az idő. Tudom, hova tartott és azt is tudom, hogy én nem oda akartam kilyukadni. Ez a legnehezebb döntés. Nehéz, mert ezt a döntést nem akarjuk meghozni. Majd jobb lesz, majd alakul, majd lesz valami. Aztán egyre jobban eltávoldotok egymástól.
El kellett volna mondanom!
Megremeg az ég, mikor a szív újra dobban. Badumm... Fény villan a sötétségben, halk kis szikra táncol. Mozgása elkábítja a sötét lényeket. Izzik és pattog, száll, csak száll, bódít és hívogat. Minden szempár rá szegeződik. A szikra lassan növekszik, kis láng lesz belőle. Fényével bevilágítja a közelben búvó lényeket, kik menekülnek, mert félnek. Mikor megérzik a meleget, mégis köré gyűlnek. Nem fáj! Köré gyűlnek mind, kik e világban élnek. Kicsik és nagyok, s csak nézik a láng táncát. Egyre fényesebb, egyre erősebb. Badumm… … Badumm. dobban a szív, hát majd megszakad. Harcba hív a sors, ússzak ellen az árnak? Ezt kell hát tennem? Fegyvertelen vagyok a harcmezőn. Még is mennem kell tovább. Badumm… Badumm-badumm. Dobog hát újra, nincs többé sötétség. Bár tettem volna eddig, bár elmondtam volna, mikor tudtam. Kellesz! Kíván a szív és a test, lelkem érted eped. Légy enyém! Csillagot nem tudok neked hozni, s néha gyenge is vagyok, de míg nem vagy boldog meg nem állok! Ezt kellett volna elmondanom. Ezt kellett volna megvallanom. Mindig nálad köt ki a hajóm, bár mí tengeren kelek is át. Mindig hozzád sodor az ár, miért nem harcoltam hát? Most csak vagyok. Szunnyadok. Gyűjtöm az erőt, hogy ha mennem kell, ott legyek. Ott legyek neked…S Te ott legyél nekem. Csak Te… El kellett volna mondanom … …Badumm… ...Badumm