Draug blogja

Mond, hol leszel, mikor minden, amiért küzdöttél porba hull? Mond, hol leszel, mikor minden érték, mit megszereztél porrá válik? Mond hol leszel, mikor az eszméket, felülírják a túlélési ösztönök? Mond, hol leszel, mikor minden megbénul, egy olyan csapás után, amit kevesen élnek túl? Mond hol leszel, mikor senki nem vár már haza, mikor már nincs miért küzdened, nincs okod felkelni az ágyból, csak a kötelezettségek mozgatnak? Hol találod meg a helyed a világban, mikor úgy érzed, hogy nem erre a világra vagy való? Kiért küzdesz majd, mikor mindeki hátat fordít neked? Fel kelsz-e a földről, ha ezren beléd rúgnak? Elég erős vagy ahhoz, hogy elviseld azt, ha elhagynak? Elég erőd lesz ahhoz, hogy felépíts valamit a semmiből? Elég erőd van újrakezdeni? Elég erős vagy, ahhoz, hogy elengedd magad, hátradölni és bizalommal a földfelé zuhanni? Elég erős vagy ahhoz, hogy hidj abban, hogy valaki majd elkap? Erősnek lenni, akkor mikor mindeki más feladta, képes lennél erre? Képes lennél feltétel nékül szeretni? Közel engednél egy ideget magadhoz, kinyitnád lelked kapuit neki,ha ő be akar lépni? Félnél attól, hogy valaki megismer? Félnél attól, hogy valai meglátja a gyengeségeidet? Ha félsz, az élettől félsz. Mert nem bízol és nem hiszel. Ez a két dolog, ami a legnagyobb erőt igényli, a legtöbb időt. Félnél megismerni valakit? Látni a hibáit, nekifeszülni a falainak,amiket maga köré húzott fel? Van egy érzés, és igen úgy hívják, hogy szeretet. Készen vagy elfogadni, azt hogy ez az erő létezik és benned is megvan, ahogy mindenki másban is? Ha nem, jobb ha szétnézel magad körül. Mert olyan életet élsz, ami nem a tiéd. Egy olyan élet, ami csak azért működik, mert kénytelen vagy folytatni. Képes lennél csak egy percre nem arra gondolni, hogy mit hoz a holnap, hanem, hogy mit adott a ma?

Szeretnék eegy olyan világban élni, ahol nem kell többé félnem attól, hogy cserben hagynak. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol a szemembe mondják, mit gonodlnak rólam és nem a hátam mögött. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol tudok feltétel nélkül bízni és szeretni. Ahol a tiszta szív megengedheti magának azt, amit a ritmus diktál. Szeretnék egy olyan világot, ahol a barátokat nem kell cserben hagynom és nem hagynak ők sem cserben. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem a pénz mondja meg, hogy ki vagy. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem kell rabszolgaként élnem. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol megtehetem azt, amit a lelkem kíván. Szeretnék egy olyan világbsan élni, ahol nem kell a másiktől félnem. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol a hazugságot csak hallomásból ismerjük. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem kell többé álarcot hordanom. Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nem kell mindig nekem erősnek lenni. Szeretnék egy olyan világot, ahol van kihez fordulnom a kételyeimmel, ahol kérés nélkül jár a segítség bárki részére. Szeretnék egy olyan világot, ahol nem fordulunk el egymástól, ahol az erő nem követelmény, ahol az élet nem céltalan burjánzik, ahol nem kell pusztítanom építés előtt, ahol az értéktelen nem létezik többé. Szeretnék egy világot, ahol egyedül lennem nem kötelező, hanem lehetőség. Leginkább mégis egy dolgot szeretnék: egy világot, ahol emberként lehet élni.

Bár írhatnék neked, de ostobán elengedtem a kezed. Veled álmodtam a minap. Kerestelek és tudtam, Te is keresel engem. Átszeltem a vidéket, megküzdöttem óriással, démonnal, szörnyekkel, megküzdöttem a félelmeimmel, a fáradtsággal. A végén, mégis Te találtál rám. Láttam az arcodon, hogy hiányoztam. Láttam a szemedben a kínt és a fájdalmat. futottál felém, én pedig feléd, majd karjaimba zártalak, és óvtalak minden bajtól.

Nem szokásom a címet hamarabb megadni, minthogy a témát kifejtettem, most mégis egy konkrét, aktuális problémával szeretnék foglalkozni. Magány. A szó többet sejtet, mint azt hinnénk, még sem vagyunk tisztában azzal, hogy mit is jelent igazából. Persze a közhelyes: " A magány nem egyenlő az egyedülléttel" zsargonból kiszabadulva szererném tapasztalatomat átadni. Igazat kell adnom a közmondásnak, az már a mi hibánk, hogy nem tudjuk megkülönböztetni a kettőt. Sajnos, nekem ez sikerült.
Egyedüllét. Egy olyan állapot, amikor nincsenek szeretteink, barátaink, ismerőseink a közelben. Egyedül ballagunk a célunk felé. Az egyedüllét, lehet hasznos, kifizetődő, ha tudjuk, hogyan kell azt felhasználni. Önmagunk fejlesztése, tanulás, vizsgálódás, vagy csak a gondolatok kifejtése, nem időpazarlás. Ez elősegít abban, hogy jobb legyél a tegnapi öngamadnál, lenyugtatja a fejedben dúló vihart, és ha kellően kihasználod, végül megnyugszol. Na már most ezt mind szép és jó. Az egyedüllét, egy ideig hasznos, majd mikor vissza térsz, szeretteidhez, jobb emberként állhatsz eléjük. Ezzel szemben a magány...
A magány mérgez, legyengít, eltemet. A magány összetör, lerombol, megsemmisít. Nem finomkodik, nem kímél és nem kérdez. Jön, lát, pusztít. Nem vagy egy hullámhosszon a világgal. Úgy érzed, hogy nem vagy ide való Van, hogy nem érted az embereket. Az emberek pedig sosem értenek. A gondolataid, terveid, mind dugába dőltek, a világ ellened fordul.
Elsőre a világot okolod és felhúzod magad. felpezsdül a véred, hogy "már csak azért is". Aztán jön az újabb bukás. Aztán még egy. Azután még egy. Végül nem marad belőled semmi, csak egy nagy kupac... Legyendülsz, úgy érzed nem bírod tovább, kiutat keresel, kifogásokat gyártasz. Az, aki igazán nem bírja még árt is magának. Mert senki nem ért meg téged. Mert soha senki nem fogja úgy látni a világot, ahogy te. Barátkozz meg a gonodlattal. Aki más, az más is marad. Ez gond? Ugyan! Gyenge az, aki az árral szemben úszik? Gyenge az, aki szembe mer állni a tömegnek? Gyenge az, aki mindenéd odaadná másért? Komolyan így gonodolod? Ostobaság.
A magány tesz téged gyengévé. A magány, ami felidézi a rossz emlékeket, szinte újra és újra átéled minden eddigi ballépésedet. Kitör a fájdalom. Csomót köt a torkodvan a kiáltás, a félelem megszorongatja a szíved. Félsz. Félsz, mert úgy érzed egyedül vagy, hogy senki nem ért meg téged. Mindenkit meghallgattál, senki sem volt rád kíváncsi. Segítettél mindekinek, most mégis belefulladsz a tóba, pedig százan úsznak melletted. Elemrülsz, mert úgy érzed nincs kiút, nincs megoldás, nem vagy elég erős. Hát had mondjak valamit. A világ legerősebb képességét kaptad. Képes vagy ADNI. Adni magadból. Segítséget nyújtasz annak, aki kér, vagy rászorul. Meghallgatod másnak a baját, már ezzel is őt segítva, sőt még ha kell segítesz is neki. Képes vagy együtt érezni, megérteni az embert. El tudod képzelni milyen az ő cipőjében. Képes vagy segíteni másoknak. Kell ennél hatalmasabb erő? Az a baj hogy vagy vagy. Nem látod, ki vagy, mit teszel, és csak elsülyedni tudsz, hol ott húzod magad után a szárnyaidat.  Hogy mi a magány definíciója? Az, hogy elvárod a világtól, hogy tegyen valamit érted, hol ott Te vagy az, akit a világ megteremtett. Az ilyen emberek a legmagányosabbak.

Ha túl egyedül érzed magad, és beszélni vágysz, írj nekem kérlek: gbaorbirkas@gmail.com

Érzéseket papírra vinni, nem csak festve, írva sem könnyű. Érzéseket melyek összetettebb a világunknál, az emberi szervezetnél, melyekre eddig kézzelfogható magyarázat sosem született, és jó esélyel sosem fog. Érzelem. Én úgy vallom, ezek a lelkünk vágyai. Tiszták, erősek, legyőzhetetlenek. Szeretet, gyűlölet, harag, béke, mind-mind egy sugallat, mely lelkünkben nyugvó tavat felkavarja, vagy éppen kisimítja. Halálos csend. Életünket így kezdjük. Távol a világ bántalmaitól, romlottságától, szépségeitől. Lassanként a tó felett vihar táma, és ha ezt a vihart nem csitítod, akkor a hurrikán felbolygatja a tó fenekét is. Békére kell törekednünk. Békére kell lelnünk. Nem harcolni magunkal szüntelen, csak amíg kell. tisztelni kell minmdent egyes ellenfelet, amit/akit az élet eléd sodor. Soha fel nem adni! Annyian buktak már el, csak az érzelmeik miatt, ne állj be a sorba! Ha harc hát legyen harc, küzdj "mindhalálig". De a csata után meg kell pihenni. A lovag egyszerűen nem képes mindent legyőzni egymás után, ahogy a hegymászó sem képes egyszerre minden hegyet megmászni.  Életünket a vihar a legvégén elhagyja. Talán a vihar azért kell, hogy megtudjuk mondani milyen az élet, ha nem csak béke és a halálos csend vesz kerül. Az is lehet, hogy ez egy próbatétel.