Barackvirágok

Harag. Kétségbeesés. Bosszú. Méreg. Csalódás. Düh. Reménytelenség. Fájdalom. Mind-mind olyan érzelem, mely az embert sebtében kapja el, s behálózza fekete ragacsos leplével, hogy az mozdulni sem tud. Szorosan tartja, s egyre csak húzza lefelé, a sivár, sötét verembe, hol a hitnek, parányi szikrája sem létezik.

Szavak. Óriási jelentőséggel bírnak, mégis nehéz velük kifejezni mindazt, ami bennünk lakozik.

Kellemes téli napnak indult. Az ég tisztán kékelt, s a Nap, tündöklő fénye, öröm táncot járva csillant meg, a hegyoldalt borító fehér havon. Csak egy tétova madárpár szelte át a boltozatot, egymás követve hűségesen, s köztük, a láthatatlan kapocs, szinte fénycsóvát húzott maguk után. Ennyi, semmi több, az életnek, pusztán két kis lélekben egyesült, jele burjánzott a tájon, mely nyugalmat, és békét árasztott. Az ablak előtt állva, azon merengtem, milyen meghitt, milyen, idilli, és csendes lenne a lét, ha ezt a pár percet az egész sorsomra ki tudnám terjeszteni. Derültségben, örömben fürdőzhetnék minden nap, majd a boldogság bársonyos köntösét borítanám magamra, és jó szorosan megkötném, hogy örökké a fogva tartson. De nem! Az én végzetem más utakat rejtegetett számomra, így hát élveztem a pillanatot, melyet soha senki nem tudott már elvenni tőlem. 

Életem során most éreztem magam először igazán biztonságban. Tudtam, hogy többé nem kell félnem semmitől, hogy többé nem kell álarc mögé rejtenem a valódi érzéseimet, és nem kell tartanom attól, hogy ha felébredek mindez szertefoszlik. Sok lány azt hiszi, mindez csak a tündérmesékben létezik, de én biztosíthatok mindenkit, ilyen igenis van, csak várni kell, míg a sors az utunkba gördíti a megfelelő herceget.

A barna takaróval lefedett ágyon hevertem, testem belesüppedt, a mocsárként elnyelő matracba, és bámultam az ablak sarkában szövögető apró pókot. Milyen szorgos élőlény; precízen egy-két óra alatt - mely az ő életéhez viszonyítva több évnek számít –, elkészít egy remekművet. Gondosan megtervezi, szabályos, sűrű mintát épít fel, hogy a legcsekélyebb esélye legyen annak, hogy az áldozata kikerüli csapdáját. Erről szól az egész élete. Ettől függ, él-e vagy hal. Majd hirtelen lecsap egy nagy erejű szél, és az egész romba dől. Mégsem adja fel, újat sző. Példamutató élőlény, nekünk embereknek is.