Barackvirágok

Üvöltő titkom
zöld lepellel betakart, 
néma csendesség

Virágos réten,

Fehér lepke zöldre száll.
Üvegszilánk volt.

Pici tavacska.
Apró kövecske csobban,
elhallgat a csend.

Senki sem közöl.
Műveli dolgát rendre,
s némán elillan.

Sötét kriptában, 
sivár falak közt élő, 
fehér pillangó.

Múltban burjánzott,
jövő felé kacsintó,
Édes reményünk.

Ígérgetések,
ékköves szókoszorúk.
Kár, hogy mit sem ér.

Úgy hittem itt van.
Nap melege táncot járt,
a tél elűzte

Kicsi kulcs - kézben,
Ujjaimmal szorítom,
vérem vele hull.