Bereczky-Botond blogja

üres konyhában visszhangtalan
a régen és a most is:
ablakot nyitok magányommal
a talán holnap is változatlan
magamnak...

kidobom a tegnap-virágot
a bonszáj hanyagolt sárgulásán
kicsit elmélázok
- csak jössz egyszer tán s metszel
sarjadásain pár mosolynyit -
és vad akarással megitatom
a mai harmatos Neked-virágon megállított
pillanatot...

kiszakadok
az egyedül rám csurog az udvaron 
hiába ring fölém a hársi zümmögés
s vet apró hangrobbanásokat
a sebtében előkapott kalapácsolás
messze alél a csókod-ölelésed
kávécsepp íze a szádról...

a konyhában megölel a csend
becsukom az ablakot