Bereczky-Botond blogja

szakállas zsombékok közé 
lassan becsipkéz  a homály 
körbe-körbe-karikába
árny-kanyont csurgat
egy mélázva vedlő szalmaeresz...

egykedvű borzas beletörődés 
ül a küszöbökön 
csend...

valahol túl az ágbogakon 
bal-lábbal kél Szeléné árnya 
szenvtelen arcára tapos 
s vérfoltot ejt egy pásztor lábujja-hegye 
omló zsaráttá száradt a kapca már 
ül a bokor
s a pakulár 
szétfutott nyája az égen 
csillagok