Attilaa blogja

Mondd mit kívánsz? Van itt étel, ital s minden mi mámorít

Lehetetlennek hangzik? Hidd el engem még ez sem tántorít

De ha nem hiszed, akkor van egy főzetem, ami bátorít

Látom nem érted, inkább edd meg ezt, mely minden tudást rádborít

Pult alatt és felett, minden mit csak elképzelhetsz

Kipakoltam sokmindent, nyugodtan nézelődhetsz

De csak óvatosan nézz bele, itt bármitől képzelődhetsz

Ne félj semmit, lehetsz gazdag vagy épp nélkülözhetsz

Ez Non profit szervezet, a pénz kérdés itt fel sem merül

Mindennek az ára nálam csak egy szívességbe kerül

Van kövem, mi mindent mihez hozzáér arannyá tesz

Az egyszerű közemberből dúsgazdag nemes lesz

Nyaklánc, ami szirén hangú énekesnőket csinál

Szemüveg, amivel a legmulyább ember is a tömeg elé bátran kiáll

Csuklópánt és a maraton után a bajnok egy kicsit sem zihál

Parfüm, ami egy szenvedélyes éjszakára invitál

Ha nem tudsz róla beszélni, ez a lencse egy pillanat alatt kitár

De ha fájdalmad dallamba öntenéd, akkor fogd, itt ez a gitár

Talán már sejted barátom, hogy mindenre van válaszom

De ideje a szót átadnom, hogy mit tehetek érted azt segíts átlátnom

Üdv gyermekem, ne aggódj, itt nincs korhatár

Sem lehetetlen, mindent megoldok, talán mondtam már

A szüleid válnak? Értem, ez biztos nagyon megviselhet

De számotokra is van valamim, ami most segíthet

E két gyűrű összeköti őket és elválaszthatatlanok lesznek

Kissé klisés, de a hatalma ellen semmit sem tehetnek

A szeretet és a család egyben marad, efelől biztos lehetsz

Fogd őket, az árát már tudod, szóval most mehetsz

Hölgyem! Kérem! Árulja el, hogy mit tehetek Önért?

Fél karját is oda adná néhány tapsözönért?

Úgy érzem, hogy több van emögött, mint amit kimutat

Elismerés vágy és talán egy apa figura?

De ez nem is az én dolgom, ehhez csak ezt a nyakláncot adom

És cseppet se féljen, ezúttal a fél karját is meghagyom

Meggyötört Jó Uram, erre tessék, parancsoljon felém

Látom állapotán hogy zűrös dolgokkal jött most elém

Árulta, fogyasztotta, ne is mondjon többet, kérem, elég

Feleséget, gyereket, békés életet szeretne és így kicsit nehéz

Ezt a főzetet húzza meg, kissé baljós, de legyen merész

Már tiszta, szóval keressen egy párt magának, hogy ne legyen félkész

Oh, egy szörnyen aggódó bájos arcocskát látok

Mondja kedves, megoldást milyen bajra kínálhatok?

Édesanyja nagyon beteg, igen, már a halál szélén áll

Elveszíteni Őt, az lenne a családban most a legnagyobb kár

Anya csak egy van és nélküle élni bizony rettenetesen fáj

De higyje el nekem, hogy a lehető legjobb helyen jár

Remek orvosságom van erre is, egy igazi csoda gyógyszerem

De majd megtapasztalja Ön is, hogy mi rejtőzik túl a szóhegyen

Bezárom lassan a boltot, kezdem érezni magamon a pilletséget

Holnap hajnalban pedig elkezdem behajtani a fizetséget

Új nap virrad, mára nincsenek vevők, sem nyájas hízelgések

Éppen itt az ideje behajtani, azt a sok sok szívességet

Hogy mind végrehajtja-e az óhajom azt rögtön tudni

Hisz nem állhatnak ellen, a hatalmam földöntúli

Valljuk be, ez senkit nem lep meg, elvégre ez egy ősi recept

Nézzük csak, minden bábomhoz illik valamilyen szerep

Visszafelé haladva vegyük szép lassan sorra

Hogy ki milyen sorsra legyen kárhoztatva

Oh igen, első a haldokló édesanya megmentése

Legyen valahogy ennek az új esélynek a megmérgezése

Azt kívánom, hogy vessz vele össze, törj, zúzz és menj el külföldre

Szórj rá átkokat, mérgeket, szitkokat üvöltve

Hozd fel a gyerekkorod vagy a gondterhes ápolást, ha szükséged van ürügyre

De soha ne nézz vissza, ne keresd csak élvezzétek az egészséget, lassan szürkülve

Szép lassan száradjatok ki, haljatok el, mint egy korhadó virág

Hisz a sok együtt töltött idő után, már így üres a világ

Következzen egy másik betérő, lássuk csak, itt van a meggyötört kis kereskedő

Ki tisztaságot akart, feleséget, gyereket, békét meg kerekerdőt

Valami szórakoztatót kell kitalálnom, hogy bepótoljam azt a sok eltelt időt

Körvonalazódik valami, talán megtaláltam a sorsát a neki igazán megfelelőt

Megtalálta élete párját és a gyermeke is úton van már

Nagy kár, hogy a múltjában sötét folt van... jó pár

Azt akarom hogy térdelj le és mondj el néhány imát

Majd menj el a rendőrökhöz és a szíved ott kitárd

Mondd el, hogy mit, mikor, hol és hogyan csináltál

Adj ki minden nevet, akivel csak kapcsolatban álltál

Vár rád a helyi börtön ahol többé már nem lesz melegágyad

Köszöntsd a nevemben is minden volt versenytársad

A gyermeked pedig ne féltsd, biztosan jó sora lesz

Ha mégsem, majd betér hozzám és minden lehetőséget sorra vesz

Következzék a helyi kis sztárjelölt, apuci büszkesége is lassan testetölt

Hisz kislánya a porfészekből apránként felfelétört

Kapott tehetsége ellenére is sok harca volt, látszik is hogy kissé meggyötört

De látom most hazaindulsz, hogy a megérdemelt elismerést végre besöpörd

Meglátod apát, az arca lágy és elégedett talán már büszke 

A száját szóra nyitja, izgatottan rohansz felé, a lábad fürge

És most akarom, hogy vedd elő a táskádból és lődd magad főbe

Egy bábom, már belerakta azt a pisztolyt csőre töltve

Hirtelen mindkettőtök lába legyökerezik a földbe

És a kimondatlan szavak megátkoznak örökre

Alakul a napom, de a fénypont még hátravan

Van egy kisember, akinek bizony még sápja van

Együtt van a család szeretetben, békében, milyen idilli

Van kertes ház, kocsi, kutya, minden csili villi

Kár, hogy itt vagyok én, mint probléma de tényleg csak ici pici

Már éjszakára jár, de kelj fel, neked még dolgod van Kicsi

Zárd be szépen kulcsra a szüleid szobáját

Aztán felfedezhetjük együtt a benzin csodáját

Egy szikrával elindítjuk a lángcsóvák egyre hangosabb moraját

És lassan már hallani lehet az aláhulló, égő gerendák robaját

Most végre újratölthetem a fádalmasan haldokló lelkek poharát

Úgy tűnik ennyi évszázad után sem tudom megunni az egyszerű iróniát

Most gyere ki Gyermek, idekint hallgasd végig a szenvedő szinfóniát

Sokszor azt tanítják, hogy a jó ügynek áldozd a lelked

De olykor a jó ügynek is szörnyű ára lehet

Hűvös téli szél csapta meg az iskola udvarát

Zord tél jön és volt, aki ezt tudta már

De ez senki kedvét nem szegte úgy látszott

Hisz az udvaron minden gyerek boldogan játszott

Feri úgy hitte a legjobb a labdajáték

Ezért hívott játszani mindenkit, aki arra járt épp

Észrevett egy gyereket, aki magányosan a sötétben ült

Tekintete oly hideg volt, hogy az ember azt hitte a levegő pont miatta hűlt

Szemei állandóan cikáztak hol jobbra, balra fent és lent

Feri kissé furcsállta, de azért szép lassan közelebb ment

Tekinteténél furcsább csak a vérfagyasztó vigyora

De Ferit az érdekelte, ha hívná, játszani vajon mit szólna?

„Szia! Hogy vagy? Miért ülsz itt a sötétben egyedül?”

De a gyerek csak ezt mormolta: „Az őrületből már senki sem menekül”

Feri furcsállta, de kérdezett tovább: „Hogy hívnak téged?”

A fiú szemei megálltak, és egyenesen Ferire nézett

„Erre a kérdésre egyedül csak te tudsz válaszolni”

A beszélgető páros felé egy harmadik kezdett vánszorogni

„Hallod Feri! Ne ácsorogj, ott inkább gyere már!”

„Bocs, de megyek, a barátom már nagyon vár”

De a fiú még kérdez: „Kóstoltad már annak a gyereknek a vérét?”

Folytatja: „Nem tudom te, hogy vagy vele, de én már nagyon érezném az ízét”

Feri igazából, hogy mit hallott még nem is fogta fel

De a félelmet már érezte, így tovább maradni nem nagyon mer

Újabb reggel volt és a Nap fényesen ragyogott

Feri a nehéz táskájával épp az iskolába baktatott

Beér az udvarra és a szeme hirtelen elkerekedik

A tegnapi gyerek véres arccal felé közeledik

„Olyan finom volt a vére! Csak kár hogy annyit kapálózott”

Csak ennyit mondott Ferinek és hirtelen el is távozott

Feri elindult amerre vért talált elszórtan

És hamar megtalálta az egyik jó barátját holtan

Feri halálra rémült és csak rohant amerre tudott

Nem nézett hátra csak eszeveszettül futott

Megbotlott egy kukában és beverte a lábát

Elővette a telefont és tárcsázta az apja számát

De a kuka mellett nem sokkal a véres arcú fiú várta

Elvette Feri telefonját és erősen a földhöz vágta

Elkapta erősen Feri pulcsijának a nyakát

„Ha beszélsz, erről valakinek, megölöm az apád!”

Feri nagyon megijedt, de a fiúnak gyorsan ígéretet tett

Ezért nem sokra rá épségben hazamehetett

Nem tudta eldönteni, hogy ezek után mi legyen?

Ne szóljon senkinek? Vagy inkább feljelentést tegyen?

De a konyhában késsel a kezében a fiú csak Ferit várta

Nem értette vajon hogy jutott be a házba?

„Bocs, de nem bízom, benned Feri most nagyon utálsz?”

„Hidd el hasztalan, ha eszközök után nyúlkálsz”

Valóban nincs már esély ezt Feri is belátta

Gondolkozott, de a helyzetét menthetetlennek találta

De akkor kinyílt az ajtó és Feri apja belépett

Levette a kabátját és alaposan körbe nézett

Az apja kicsit furcsállotta, hogy Feri ennyire fél

„Feri mond csak miért vagy tiszta vér?”

„Apa nem látod őt a késsel? Segíts nekem, amit kérek csak ennyi!”

„De fiam… A házban rajtunk kívül nincs senki!”

Nincsenek nappalok, nincsenek éjjelek

Itt nem látsz fényeket vagy ragyogó kék eget

Változatos színeket, pompás képeket

Csodaszép tájakat vagy vidám réteket

Ez egy más világ, hol sötétség uralkodik

A teremtő a csodákkal láthatóan fukarkodik

Az emberekkel itt csak a halál mulatozik

Először furcsa lehet nektek, kik átmenőben utaztok itt

Az öregkort errefelé senki sem éli meg

Előjön a kérdés, e helyen élni mégis miért éri meg?

A választ nem tudom, én csak szimplán élvezem

Egyszerűen szeretem az itteni életem

 Egy árnyék vagyok itt, semmi más

Egy árnyék ki legjobban csak ölni vágy

Késem őrült vigyorral mélyesztem a nyakadba

Ne aggódj, míg meg nem halsz, egy percig sem hagylak magadra

Élvezem a szenvedésed és még jobban a halálod

A véred úgy vonz engem, mint a fény a lepkét magához

A vércseppjeiden átnézve, csodálkozva úgy látom

Hogy színesebb lett a szürkés világom

Pengém lágyan majd durván a húsodba vájom

Imádom, a véred zamatát kívánom

Halkan kortyolva az elvérzésed kivárom

Ha jó kedvem van a szemed és a beled is kivágom

Önző vagyok… nem érdekel, hogy mennyire ártok és az sem hogy kinek

Barátság? Szeretet? Törődés? Ugyan már minek?

Csak egy dolog számít az, hogy én mit élvezek

Úgyis a halál tavába folynak előbb utóbb a végzetek

Egy csendes tóparton embereket keresek

És meg pillantok, egy lányt ki fekete rózsát szedeget

Haja úgy zuhan vállaira, mint a legszebb vízesés

Látványára hamar felgyorsul a szívverés

Szép szemei, mint egy hatalmas árok oly mélyek

A lány gyönyörűbb, mint összesen a legszebb jelenségek

Kecses, lágy és csábító a mozgása

Kitűnő, tetszeni fog a vérének látványa

Kést markolva durván rárontok a lányra

Ő felém néz és megijed, tehetetlen a drága

A pengém éle a torka felé fordul

De a torka előtt megáll és a kezem nem mozdul

Mi ez? Nem értem! Ezt mégis mi teszi?

A lány elmosolyodik és kezét az arcomra helyezi

Végigsimítja, oly puha és finom a bőre

De mi történt? És ezt mégis miért kapom tőle?

Kezét némán oda tartja, ahol a szívem ver hevesen

Halkan suttogja „Értem már még nem hűlt ki teljesen,

Még mindig érzel és szeretsz, még ha most még nincs is kit

Tudom nincs is sok esély ilyesmire itt”

Nem értem, miért szól hozzám? Mit akar?

Nem hűlt ki, érzek, szeretek most ez mégis mit takar?

Hirtelen mintha ezer tű nyilallna a fejembe

Rengeteg ember sikolya hallatszik benne keresztbe

Széthasad… Térdre rogyok, és a fejemet fogom

Körmeimmel durván a fejbőröm bontom

Ő csak finoman odalép hozzám közel

Lehajol, és némán átölel

Csend van… Vége! Elmúlt teljesen

Csak értetlenül bámulok a semmibe meredten

Becsukom a szemem, egy csodás tájat látok

Csak állok, és még magam sem tudom, hogy mire várok

Itt az égkék és színes madarak szállnak

Keresem inkább, de nincs nyoma a lánynak

Csodálkozhatnék, hogy ilyen táj a világomban mért nincsen

De csak az érdekel, hogy Őt újra megérintsem

Egy sötét kéz felém nyúl és megragadja a nyakam

Hirtelen felébredek, és egyedül találom magam

A szívem kalapál, a légzésem szapora

Az egyetlen, amit látok a sárban hagyott lábnyoma

Rohanok és eszeveszetten csak a nyomait követem

Hirtelen meglátom, ott áll előttem

Fény veszi körbe, belenyúlok, de éget

Mitévő legyek? Azt hiszem, hogy félek

Nem veszthetem, el már csak Őt akarom

Odaugrok és átölelem, ez túlmutat a szavakon

A testem égeti a fény, de már nem érzem

Jobban érdekel Ő, mint az életem

Becsukom a szemem, és csak az ölelését élvezem

De akkor hirtelen a való világban ébredem

Mellettem ül Ő és néz rám édesen,

Én még mindig veled álmodom Életem!