Elmebaj

Hűvös téli szél csapta meg az iskola udvarát

Zord tél jön és volt, aki ezt tudta már

De ez senki kedvét nem szegte úgy látszott

Hisz az udvaron minden gyerek boldogan játszott

 

Feri úgy hitte a legjobb a labdajáték

Ezért hívott játszani mindenkit, aki arra járt épp

Észrevett egy gyereket, aki magányosan a sötétben ült

Tekintete oly hideg volt, hogy az ember azt hitte a levegő pont miatta hűlt

 

Szemei állandóan cikáztak hol jobbra, balra fent és lent

Feri kissé furcsállta, de azért szép lassan közelebb ment

Tekinteténél furcsább csak a vérfagyasztó vigyora

De Ferit az érdekelte, ha hívná, játszani vajon mit szólna?

 

„Szia! Hogy vagy? Miért ülsz itt a sötétben egyedül?”

De a gyerek csak ezt mormolta: „Az őrületből már senki sem menekül”

Feri furcsállta, de kérdezett tovább: „Hogy hívnak téged?”

A fiú szemei megálltak, és egyenesen Ferire nézett

 

„Erre a kérdésre egyedül csak te tudsz válaszolni”

A beszélgető páros felé egy harmadik kezdett vánszorogni

„Hallod Feri! Ne ácsorogj, ott inkább gyere már!”

„Bocs, de megyek, a barátom már nagyon vár”

 

De a fiú még kérdez: „Kóstoltad már annak a gyereknek a vérét?”

Folytatja: „Nem tudom te, hogy vagy vele, de én már nagyon érezném az ízét”

Feri igazából, hogy mit hallott még nem is fogta fel

De a félelmet már érezte, így tovább maradni nem nagyon mer

 

Újabb reggel volt és a Nap fényesen ragyogott

Feri a nehéz táskájával épp az iskolába baktatott

Beér az udvarra és a szeme hirtelen elkerekedik

A tegnapi gyerek véres arccal felé közeledik

 

„Olyan finom volt a vére! Csak kár hogy annyit kapálózott”

Csak ennyit mondott Ferinek és hirtelen el is távozott

Feri elindult amerre vért talált elszórtan

És hamar megtalálta az egyik jó barátját holtan

 

Feri halálra rémült és csak rohant amerre tudott

Nem nézett hátra csak eszeveszettül futott

Megbotlott egy kukában és beverte a lábát

Elővette a telefont és tárcsázta az apja számát

 

De a kuka mellett nem sokkal a véres arcú fiú várta

Elvette Feri telefonját és erősen a földhöz vágta

Elkapta erősen Feri pulcsijának a nyakát

„Ha beszélsz, erről valakinek, megölöm az apád!”

 

Feri nagyon megijedt, de a fiúnak gyorsan ígéretet tett

Ezért nem sokra rá épségben hazamehetett

Nem tudta eldönteni, hogy ezek után mi legyen?

Ne szóljon senkinek? Vagy inkább feljelentést tegyen?

 

De a konyhában késsel a kezében a fiú csak Ferit várta

Nem értette vajon hogy jutott be a házba?

„Bocs, de nem bízom, benned Feri most nagyon utálsz?”

„Hidd el hasztalan, ha eszközök után nyúlkálsz”

 

Valóban nincs már esély ezt Feri is belátta

Gondolkozott, de a helyzetét menthetetlennek találta

De akkor kinyílt az ajtó és Feri apja belépett

Levette a kabátját és alaposan körbe nézett

 

Az apja kicsit furcsállotta, hogy Feri ennyire fél

„Feri mond csak miért vagy tiszta vér?”

„Apa nem látod őt a késsel? Segíts nekem, amit kérek csak ennyi!”

„De fiam… A házban rajtunk kívül nincs senki!”