Aprózva

cinikus - elhallgattatott gúnyos énekesnő
centi - rövidre vágott váltópénz
celebrál - hírességekért ünnepi misét mond
cukrászda - édesség koktél helye, a porcukor termelési fázisa

Az alapötlet forrása: Holdontul után szabadon
http://blog.poet.hu/holdmas

Pacifista - a csataló ellentéte, békeló
Parafenomén - különleges képességekkel felhatalmazott paripa
Pankráció - a lázadó értelem szabad stílusú kűzdelme
Perturbáció - megzavart jogos önkielégítés
Pikantéria - szokatlan bikaviadal, a bika utolsó kívánsága
Piknik - délben alkalmazható felhasználónév
Pollen - virágporból szőtt irritáló anyag
Psziché - pici lélek-tüsszentés
Punci - ókori kihalt nép, férfiak által kedvelt nőtagja

Az alapötlet forrásai: Holdontul után szabadon
http://blog.poet.hu/holdmas?lap=3
http://blog.poet.hu/holdmas

Előzmény: http://blog.poet.hu/Colletus/poet-tali-u rhidan---_na-de-hova-lett-a-kolbasz

Bár a Viharsarokban születtem, alapvetően békés(i) vagyok. Gyerekkoromat egy nagy fateknőben töltöttem, mint ahogy engem is. Szerencsémre burokban születtem.

Apám nagy disznó volt, de szeretettel emlékszem rá, ha csak részleteiben is. Moslékul érezhette magát, mikor ledarálta az élet, de születésembe - becsületére legyen mondva - mindent beleadott. Az ól vezéreként álmában a makk mellett Herbert von Karaján is megjelent. A reggeli éhes ébresztő röfögéseket mindig ő vezényelte. Ezért a gazdája a háta közepére kívánta, olykor rövid, olykor hosszú formában. Bár húsbavágó e malac történet, mégis büszkén viselem nyomait.

Apám egyik végső hajnali koncertje és áldozata után, Istenem vette kezembe sorsom, mégis elmondhatom keményre is gyúrt az élet. Sóját, borsát - jóllehet paprikás hangulatban -az égből kaptam. Fokról fokra lettem hagymás, egy kicsit be is csíptem, de az érettség(i)hez erre is szükségem volt. Új ruhámat így tartalommal tölthettem meg. Belsőséges hangulatban, mélyen és tartósan szívtam magamba a hosszú élet füstjét. Persze a végére teljesen kész lettem, és szálegyenesen viseltem a rám ragasztott címkét.

Ma már tudom szerencsés alkat vagyok, mert kevés kolbász mondhatja el magáról, hogy Poet-találkozón vett részt. Ahogy közeledtünk Úrhidára, már a csomagtartóból megéreztem a volt otthon illatát. Emlékeztetett még apám hittel teli részeire is, akik néhány zöldpaprikával tervezgették hogy egyszer majd a paradicsomba mennek. Hacsak pillanatokra is – na meg a melegtől – zsírba lábadt a szemem. Kerek kenyeres pajtásommal és szekszárdi vörös cimboráimmal indultunk a beteljesedés felé. Mellettem egy vén szatyorban néhány uborka vágott savanyú képet, de tudtam a nagy Gyomorban majd ők is feloldódnak. A szagokból ítélve sok konkurenciánk volt.

Egy kondérban emberes palóc gulyás ro(b)(ty)ogott, a helyiek pedig a szívüket is belefőzték a számomra elérhetetlen welness-levesbe. A nagy zsivajban rengeteg szeretet és jókedv járta át utazástól megfáradt testeimet. Szállítóm bemutatott ugyan, de az izgalom és megismerés öröme, na meg a gazdag programok, illatok miatt mellékvágányra kerültem. Fagyos hangulatomat az üdítők sem tudták feldobni a hűtőben. Csúnya gondolatok jártak a belemészben, de kimoderáltam magam, lógtam már kikötve eleget a disznóságaim miatt. Lementem alfa helyett kappába meditálni a disznófejű Nagyúrhoz. Vagy ad acta vagy ad irdalót. Pápára is gondoltam kombináltan(híres szülészet van ott, ha be nem zárták). Arra felé biztosan szeretnének, megennének, még katona is lehetnék, éreztem. Foszlányokban és fiúkban érkeztek a jókedv és szürcsölések hangjai, vidám boros cimboráimat is csapra-csapra verték, csak engem nem szeletelt senki. Torokszorító volt, ahogy elképzeltem: ma nem kerülök sorra. Bíztatónak tűnt az is, hogy 10 óra körül 2 szálam hálával emberesedett meg a konkurenciánál és Mohora felé kolbászolt a palóc járattal.

Aztán éjfél körül varázsütésre minden vágyam teljesült. Újból bemutattak és éreztem az éhes tekinteteket a hátamon. Kisvártatva az áhított wellness is megjelent, egy tál gulyás-jacuzzi képében s akkor már nem késlekedtem, azaz késelkedtem, és részleteimben fürödtem is micro-környezetemben. A meleg fogadtatás újra elérzékenyített, és saját háj-könnyeimben ázva indultam végső utamra. A pápai moderátor fiú csodálata, és útja csak hab volt az ízlelő bimbón. Beteljesülést éreztem, és azt hogy ezt meg kell ismételni. Aztán öntudatom vesztettem, most már azt sem tudom hol vagyok. Elvesztem!!??Még hallottam, hogy reggel emlegetnek többen, majd (össze)csuklottam néhányszor.

Ez már a Paradicsom?

Sok szeretettel ajánlom a 2013.június 15-i, Úrhidai Poet-találkozó szervezőinek( kiemelten, ha mindig tiltakozik is Paulának), részvevőinek és legfőképpen azoknak akik sajnos ezen nem tudtak résztvenni!