Aprózva

Valamelyik meleg nyári napon csak úgy patakzott rólam a verejték és bennem a gondolat. Mederbe tereltem, nem folyhatok szét. Hajtanom kell, a kerekek csikorognak. A malomnál volt egy kis szitakötődésem. Elrepült a múlt, életem lisztharmata még kovászra képes. Olykor élvezem, amit kisütöttem. Eszegetem még kenyerem javát, és éhes tekintettel olvasom az étlapot. A sors is. A közös szerzeményű menü ettől ízletesebb lépéseket ígért. Rossz a gyomrom. Szemre hány éves lehetek? Hajba kaptam az ősszel. Kifestőkönyv lett a búrám, a lapokon megosztozunk. Hajszálon múlik minden. Fekete-fehér, igen-nem. Ha elfogy a kenyér, máshonnan merítem szerény eledelem.A vezérelvem az, hogy mindenki azzá lesz, amit megeszik. A július a Cézár salátáé. A kocka el van vetve, a kikeletet várom. Kockázat nélkül nincs eredmény. Bízom a sorsban, bár a kezem rajta tartom. Rátéttel szeretem. Kihívásnak érzem, mit rám osztunk, letöltöm. Te is fiam bluetooth? -, hajtogatom folyton, és a mókusra kacsintok. A mandulám, majd kiugrik, de rám sem hederít a rács valamelyik oldalán, csak hajt..Farkadala tokkáta és centri fuga. Nincs új a nap alatt, csak úgy patakzott rólam a veríték és bennem a gondolat…