Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Édesapám emlékére...
Alek_Zender 2017. január 20. 15:07
Elvesztve, de el nem feledve
Hatvanhét lenne
de keserűség és bú belülről megette.
S szinte élve lett eltemetve.
Lelke még foglya volt
e megviselt porhüvelynek
mert láttam még a fényt
azokban a szemekben.
Azon az éjjelen
mikor ő már nem volt jelen.
Ellepett a félelem.
Lidércnyomásként mellettem termett
Kezét homlokomra tette.
S mondta „Legyél jó gyermekem”.
Rögtön elszállt félelmem,
s megnyugvásra lelt lelkem.
Tudtam hogy nem álom
szebb búcsúra nem is vágyom.
Öt éve volt idestova
de emlékét magammal viszem mindenhova.
Alek_Zender2017. január 20. 18:42
@atelk: Köszi :)
atelk2017. január 20. 18:25
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.