Aeron blogja

Ezen a versen sokat dolgoztam, mégsem voltam eléggé "illuminált állapotban", így úgy érzem, még sokat lehetne csiszolnom rajta. A mondanivaló viszont fontos. Kritizáljatok! :)

Kerüljük egymást

Szeretném, ha tudnád: vártalak. Fényévek távfutása bennem
Minden csendbe fúló pillanat, ha nem vagy itt, és magány sújtja lelkem.
Nálad időz` a gondolat, mert nélküled hiányban élek,
Nehéz a szívem, fojtogat a kósza vágy- elnyomni félek.

Kegyetlen játék, amit játszunk. Kerüljük egymást, már unom,
Tehetetlenül égbe kiáltunk- meddig tart még ez? Nem tudom.
Koldus vagyok, ha nem figyelsz rám. Sötét szobákban tébolygok vakon,
Itt vagy velem, de mégsem látlak, befelé ásít ablakom.

Önmagam őrlöm óriás erővel, mint a világtól feldúlt ostobák,
Várom a mostot, de az nem jő el és a sohák túl mostohák.
Letépni végre álarcainkat és a páncélt is, mondd, nehéz?
Őszinteségben egymásra találni csodaszép volna, bár merész.

Visszhangzó sóhaj: vártalak. Hiába állnak várfalak
Köztem és közted- egy mozdulat csupán, s a tornyokat
Ledönti majd a pillanat, mert egy szabály van mindenek fölött:
A legnagyobb táv egy ölelésnyi két ember között!

 2008.12.29. 01:00

 Lisha

Valami meghasadt. Orkán szelek tombolnak sivár pusztaságon
Torkomon a hang elakadt. Eszmélek: mindaz, mi történt, mondd, nem álom?
A csend szimfóniája megszakadt, helyette üvölt rám a szél maró hidegje
Vastag jégpáncél alatt vacog megkínzott lelkem, dideregve.

Mindaz, mi voltam, szétfagyott. Két lehelt szód volt a veszte,
Hol rég madár szólt, jég van ott. Emléked küldte őt keresztre.
Fakó homály e néma táj. Villám cikáz a föld felett
Kegyetlen ajkad nyitva már, lenéz a végzet és nevet -

Valami meghasadt. Szívem jégszilánkjain trónod lábinál
Végtelen sötéten egy zord, fagyos hang citál
Jégbe fagyott álmaimból átszúrt szívvel ébredek
Győzedelmes gúnykacajod hálózza be létemet.

(Eszmélnék, de nem megy. Rám zárult e börtön
Melyben immár minden nyugodt percem töltöm.)

Ezeket a verseket is e héten írtam, nem tagadom, hogy ilyen szempontból igen termékeny időszak volt ez. Igyekeztem minél többet leírni a leírhatatlanból.

Arcod igéz, gyönyörű
Szemed üstökös-szikra, ragyog
Benne zenél a derű
Némán, mint a csillagok.

A langyos csend szigetén
Szeretet-fényt nevet a hullámok fodra
És ez a mély szeretet
Lelkem partjait beragyogja.