2015 Nosztalgia

 
Egy távoli lény volt ő most,
egy másik dimenzió fia,
ki az idővel játszadozott, 
hitte hogy nincs soha.
De a soha eljött és számon kérte a szót,
Elszámoltatta a sok gondot okozót.
A csendriadó hívő
Szembe találta magát a csenddel.
Hallgat nagy keserrel.
 
Ki nem szeli a végtelent,
fennakad az idő hálóján.
Ez a végtelentlenek sorsa
a rövid látóké.
Ölelkeznek erős, de mégis szakadékony
puha de viszolyogtató érintéssel.
Kik korlátba ütköznek,
nem látják át,
mert takarja bécé.

Mosolygó arccal, 
de könnyes szemeddel köszöntsd
a Hajnali Napot!
Örülj, hogy felkelt 
s köszönd, hogy újra rádragyog.
Láthatod,
hát most add neki
Jogos bánatod,
Mert a viszontlátásban
a búcsú már adott
vagy Ő, vagy te 
még ma
int egy istenhozzádot.



1988.


Ragyogás

Ezer szemet meresztettem,
Ezer szívet repesztettem,
Ezer éve élek már -
ezer és egy mese vár...
Örök idők bölcsőjéből,
Időtlenség emlőjéből
táplált lelkem elindult,
ezer harang megkondult.
Ezer fülek újra hall'nak,
Ezer szemek újra látnak,
Elnémul a locsogás -
Szívem egy nagy ragyogás.



kb. 1994.

Ha majd lemegy a Nap