2015 Nosztalgia

Szeresd az ellenségedet?  http://nemvalovilag.blogspot.hu/2015/12/szeresd-az-ellensegedet.html
Volt már eszmecsere a szeretet sokféleségéről.(Tegnap szirmokba öltöztetett egy pillanat...), de nem volt szó az ellenség szeretetéről. 
Az alábbi versemet magyarul és angolul is lehetett olvasni kiállításaimon Szigligeten, ahol személyesen fogadtam látogatóimat, évente 5 hónapon keresztül.
Mindenki másként reagálta le a verset. Az utolsó mondatot, bár számomra kézenfekvő az értelme, sokan nem értik, vagy nem jól értik.
Azt hiszem a papok most a fejemre koppintanak ha olvassák, de nekem egy pillanatig nem jutott eszembe az, hogy puszit kellene adnunk az ellenségnek.
Az, pedig, hogy nekik is kijár a felebaráti szeretet, nahát az őszinte indulataink ellen való, erőltetett dolog. Egyébként is, a szeretet ha áramlik bennünk, spontán áramlik és nem parancsszóra.
Ha bánt minket, vagy szeretteinken valaki, dehogy a szeretet önti el a szívünket. Nevetséges.
Igenis indulataink vannak olyankor, és megvédjük magunkat, vagy társainkat, ha tudjuk.
Ha valaki nem bizonyul barátnak, tartsunk távolságot, ha ellenségnek bizonyul, kapja meg azt amit megérdemel.
Nekem születésem pillanatától az egyik életfeladatom a gonosszal való küzdelem, tehát ellenség témában nagy múltra tekinthetek vissza. 
Ahogy elmúlik a harc, és elégtétellel múlttá válnak a küzdelmek, mi is az amit felfedezek ha újrapörgetem az eseményeket? Amikor más szemlélettel látom a jelentőségüket? Hát mikor lett volna alkalmam megismerni magamat? Mikor éreztem volna azt, hogy mire vagyok képes a bajban, milyen módszerrel, és milyen eredménnyel zárok le egy küzdelmet. Mennyi ideig visel meg és mennyit tudok hasznomra fordítani? 
Kibírtam, tehát erősebb lettem. Meglepődtem néhányszor magamon, amikor életveszélyekből sikerült kivágni magamat. Ilyenkor másodperceken múlnak a dolgok. Nem lehet felkészülni rá. Ekkor tudtam meg, mi az amivel születtem. Óriási érzés így győzni.A hosszú harc az más, az már háború. Abban mindenképpen vannak veszteségek, mégis ha túl teszi magát rajta az ember, és gondolkodik, rájön, hogy sok pozitívumot hozott.
A fiúk is ezért szeretik a háborút, mert megméretik magukat. Soha nem tudnák meg mire képesek, ha nem kerülnének éles helyzetekbe. Nem helyeslem a háborút, de látom, a háborús élmények is sikerélmények, ha túléli valaki.
Tehát visszagondolva, az ellenségeknek nagy jelentőségük van sorsunk alakulásában.
Én őáltaluk lehettem pl. bátor. Amúgy egy óvatos, konfliktuskerülő ember vagyok. Nem virtuskodnék.
Akkor, amikor magasabb szintre hoznak fel a támadások, akkor érzem azt, hogy ösztönösen cselekszem és nem félek semmitől. 
Ellenségeim miatt lettem érzékeny embertársaim sorsára. Mélyen átérzem, ha másokat is hasonló megpróbáltatás ér.
Az életünkben az ellenség jelenlétét kell szeretni, és nem az egyént, aki bánt.
Akinek erről más a véleménye, rajta. Olvasom szívesen.

............    kép is van hozzá
http://nemvalovilag.blogspot.hu/
A szeretet érzése, amikor bennünk keletkezik, összehasonlíthatatlan avval a vággyal, hogy minket szeressen valaki.

http://nemvalovilag.blogspot.hu/

Jöjjön

Jöjjön valaki,

Akit az emberek

           nem fognak

           megfeszíteni,

Akit felismernek,

Aki kell,

Aki lát…

Aki hordozza

           mindenki

           fájdalmát…

Aki könnyeket

           fakaszt,

           fájdalmasat 

           és feloldozót

           és felszabadult

           megváltó mosolyt

És kacagást…

Oly sokan lettünk -

Küldjetek sok-sok

Messiást!

Vízió
Az a világ, aki megmutatta magát nekem, kis részletekben, jelenetekben
villan fel előttem. Nem az egész világ, csak egy-egy kép. Ezeket
festem meg, de egyre tisztábban, világosabban rajzolódik ki előttem,
milyen is lehet az életünk, ha így élünk.
Régebben csak találgattam, hogy ez egy régmúlt, vagy a jelenben, csak
másik bolygón levő élet, de ma már inkább úgy érzem, hogy a jövőnkről
van vízióm.
Lesz egy világ, magas intellektussal rendelkező emberekkel népesül be.
Ők már tudják hogyan nem szabad élni, mire nem szabad használni a
tudást. Ők egybeolvadva a természettel megteremtik azt az értelmes
életteret, melyet ma is meg lehetne teremteni. Ma, ha nem a profit
lenne a fő cél, hanem az emberi körülmények jobbá tétele, mai
tudásunkkal is képesek lennénk ezt megvalósítani. Úgy látszik nem érett meg erre még az emberiség.
Vannak ma is, nem is kevesen olyanok, akikkel ez
létrejöhetne, talán ők, vagy génjeik lesznek ennek az új világnak a
megalapozói.
Lesz egy világ, a jövőőskor.
Nem lesz egysíkú ez a világ sem. A természetes életmódnak is sokféle
lehetősége van. Lásd. állatok. Lesz jövőkőkor is.
Ez az kép közel áll hozzám. Kaptárkőszerű lakhelyek, kőbarlangok, kőből épített
részletekkel, kényelmesen megoldva, de nem hermetikusan elzárva a külvilágtól.
A kommunikáció is "visszafejlődik".
Egyre inkább ráéreznek a többiek, vagy a másik ember szükségleteire, vágyaira. 
Kevés szóból is megértik egymást. Nem kell senkinek a prédikáció, mindenki magába szívja a
Teremtő törvényeit születéskor. Hírvivők lesznek, akik személyes
vándorlásukkal viszik a közelebb vagy távolabb lakókról a velük
történő eseményeket. Fejlett lesz a jelkép és szimbólumrendszer.
A mostani világról rémmesék születnek, vagy tanmesék, vagy szkeptikus
humorizálások. A szépségről és érzésekről versek, az eseményekről
történetek, meghatóak, viccesek egyaránt. Sok idő lesz a játékokra a
művészetekre, egészségmegőrzésre.
Az "háztartás" és létfenntartás közösen megoldódik.
Lesz öröm, lesz bánat, de borzalmak nem lesznek.
Igen, így is lehet élni.