2015 Nosztalgia
Gondolatok...szeretni, csak úgy bele a Világba?
Milyen szeretetet érzünk először életünkben?
Isten ránk irányuló szeretetét, vagy az iránta érzett szeretetet érezzük-e elsőként, nehéz megfogalmazni, mert egészen kis gyermekként éljük át.
Viszont felidézhetjük magunkban, ha boldog kisgyermeket látunk.
Azt a feltétlen szeretetet, ami megtölti a kicsi lelkét, azt nem kell kiérdemelni, hisz megkapod, ha ránézel.
Ki iránt is érzi ő ezt? Nyilván szereti Teremtőjét, mert egy csodás világban érzi magát, ahol számtalan felfedezni valót talál. Ezeket is szereti, meg az embereket is akik körülveszik, azok közül jó esetben a szüleit.
Nem utolsó sorban, megfigyelhető, hogy saját magát is szereti. Mikor felejtünk el így szeretni, csak úgy bele a Világba?
Szeresd az ellenségedet?
Szeresd az ellenségedet? http://nemvalovilag.blogspot.hu/2015/12/szeresd-az-ellensegedet.html
Volt már eszmecsere a szeretet sokféleségéről.(Tegnap szirmokba öltöztetett egy pillanat...), de nem volt szó az ellenség szeretetéről.
Az alábbi versemet magyarul és angolul is lehetett olvasni kiállításaimon Szigligeten, ahol személyesen fogadtam látogatóimat, évente 5 hónapon keresztül.
Mindenki másként reagálta le a verset. Az utolsó mondatot, bár számomra kézenfekvő az értelme, sokan nem értik, vagy nem jól értik.
Azt hiszem a papok most a fejemre koppintanak ha olvassák, de nekem egy pillanatig nem jutott eszembe az, hogy puszit kellene adnunk az ellenségnek.
Az, pedig, hogy nekik is kijár a felebaráti szeretet, nahát az őszinte indulataink ellen való, erőltetett dolog. Egyébként is, a szeretet ha áramlik bennünk, spontán áramlik és nem parancsszóra.
Ha bánt minket, vagy szeretteinken valaki, dehogy a szeretet önti el a szívünket. Nevetséges.
Igenis indulataink vannak olyankor, és megvédjük magunkat, vagy társainkat, ha tudjuk.
Ha valaki nem bizonyul barátnak, tartsunk távolságot, ha ellenségnek bizonyul, kapja meg azt amit megérdemel.
Nekem születésem pillanatától az egyik életfeladatom a gonosszal való küzdelem, tehát ellenség témában nagy múltra tekinthetek vissza.
Ahogy elmúlik a harc, és elégtétellel múlttá válnak a küzdelmek, mi is az amit felfedezek ha újrapörgetem az eseményeket? Amikor más szemlélettel látom a jelentőségüket? Hát mikor lett volna alkalmam megismerni magamat? Mikor éreztem volna azt, hogy mire vagyok képes a bajban, milyen módszerrel, és milyen eredménnyel zárok le egy küzdelmet. Mennyi ideig visel meg és mennyit tudok hasznomra fordítani?
Kibírtam, tehát erősebb lettem. Meglepődtem néhányszor magamon, amikor életveszélyekből sikerült kivágni magamat. Ilyenkor másodperceken múlnak a dolgok. Nem lehet felkészülni rá. Ekkor tudtam meg, mi az amivel születtem. Óriási érzés így győzni.A hosszú harc az más, az már háború. Abban mindenképpen vannak veszteségek, mégis ha túl teszi magát rajta az ember, és gondolkodik, rájön, hogy sok pozitívumot hozott.
A fiúk is ezért szeretik a háborút, mert megméretik magukat. Soha nem tudnák meg mire képesek, ha nem kerülnének éles helyzetekbe. Nem helyeslem a háborút, de látom, a háborús élmények is sikerélmények, ha túléli valaki.
Tehát visszagondolva, az ellenségeknek nagy jelentőségük van sorsunk alakulásában.
Én őáltaluk lehettem pl. bátor. Amúgy egy óvatos, konfliktuskerülő ember vagyok. Nem virtuskodnék.
Akkor, amikor magasabb szintre hoznak fel a támadások, akkor érzem azt, hogy ösztönösen cselekszem és nem félek semmitől.
Ellenségeim miatt lettem érzékeny embertársaim sorsára. Mélyen átérzem, ha másokat is hasonló megpróbáltatás ér.
Az életünkben az ellenség jelenlétét kell szeretni, és nem az egyént, aki bánt.
Akinek erről más a véleménye, rajta. Olvasom szívesen.
Hajnal
Mosolygó arccal,
de könnyes szemeddel köszöntsd
a Hajnali Napot!
Örülj, hogy felkelt
s köszönd, hogy újra rádragyog.
Láthatod,
hát most add neki
Jogos bánatod,
Mert a viszontlátásban
a búcsú már adott
vagy Ő, vagy te
még ma
int egy istenhozzádot.
1988.
Ragyogás
Ezer szemet meresztettem,
Ezer szívet repesztettem,
Ezer éve élek már -
ezer és egy mese vár...
Örök idők bölcsőjéből,
Időtlenség emlőjéből
táplált lelkem elindult,
ezer harang megkondult.
Ezer fülek újra hall'nak,
Ezer szemek újra látnak,
Elnémul a locsogás -
Szívem egy nagy ragyogás.
kb. 1994.
Csak út van
Már nem hiszem hogy megérkezünkCsak megyünkEgy láncszem körbe-körbemég egy láncszem és így továbbJaj nem nézek a tükörbeés nem kérdezemMi van odaátAmi itt van azt sem tudomMár rég nem is akaromHa szemem behunyomjátsszunk mi lesze játék talán visszaviszaz ősök törvényeihez
Naplemente
Ha majd lemegy a Nap
Mi marad?Mit viszel magaddal az Éjbe?Bántottál, szerettélNevettél és féltélMessze még a holnap reménye.