1962 blogja

Reggelire Veled megint jót nevettem,
Fatális véletlen,Tálcán hoztad Nekem!
Távol vagy tőlem, mégis mintha itt lennél,
Közelemben, velem egy asztalnál ennél!
Köszönöm Neked, hogy éhezni nem hagytál,
S hogy hozzá még mindent rímbe is faragtál.
Tudom,hogy nem volt véletlen ez a fatál:)
S talán most velem együtt Te is jóllaktál..
Ettem,nevettem,már jól indul a napom,
Nem emésztek tovább,veszem a kalapom!
Az nagyon jó, hogy Te is veszed a lapom.
Méghozzá nem is csak baráti alapon.....