Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Jöttödet mentettem
1962• 2010. augusztus 24. 00:13
Nem hívtalak Téged, bár örültem, hogy jöttél,
Úgy éreztem, hogy velem jólesőn törődtél.
Elmondtad titkaid, szívedet kitártad,
Megosztottad velem sok felismert hibádat.
Kerestél, s találtál bennem egy lelkitársat,
Mégis faképnél hagytál kb. úgy másnap.
Miként Éva nyújtotta Ádámnak egykor az almát,
Úgy bíztad rám életed eddigi tartalmát.
Mosolyom, vígaszom ott maradtak Nálad,
S csókom, mely talán még most is nyomja a vállad.
19622010. augusztus 25. 00:23
:) Köszi, Drága Mariannám, ez a beszéd!
De nincs bennem harag, csak sok kérdőjel, amiért eltűnt és nem felel.Egyszer erre a titokra is fény derül, nekem van türelmem, évek óta gyakorolom..
mezeimarianna2010. augusztus 24. 03:30
nehéz lehetett csókod de nyomja csak ha így tett...