Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szívveréseken
Steel 2019. november 9. 14:16
Látom még ma is a szemed, ahogyan
rám tekint, ha a falu sóhaja pilled,
és a mező zöldjén megül az alkonyat,
szinte hozzám szól Isten jobbjáról szíved.
Amint a fűneszeken felsúg az esti szél,
kis echókat andalít ide hangodból,
a fuvallás érverésén a Tiéd él,
míg freskót fest a hold büszke arcodból.
Alig morajlásokat búg az öreg patak,
az utcákon lépteid történelme,
harmathullások a régbe veszett szavak,
most mind a fák, és a völgy öröksége,
Belőled, Apám. Párás hajnalkelte vagy,
derengésből kigyúló első napsugár,
mit itt megannyi domb a tenyerén tart.
Néha mint egy libbenő fény-őzsutát,
átsuhanni vélem alakod a csenden,
miközben felhő-villanásnyi időre
a falu szívveréséin léted rebben,
és egy galamb suttog a néma sírkőre.
Törölt tag2019. november 9. 20:13
Törölt hozzászólás.
kicsisara2019. november 9. 19:52
🌹
Bugatti3502019. november 9. 17:11
Párafüggönyös
Színkavalkád olvadás
Őszintén néztem Ölelésem !
Mikijozsa2019. november 9. 15:01
megható a vers, nagy lélegzetű, gratulálok