Míg reggel lesz

A csönd most szétleheli a bogárzümmögést,
mi eddig ásítva motoszkázott a pázsit
alatt. Az éjjel magával viszi hűvösét,
a Nap harmatok százszorszép-fényén játszik,
míg mind felhők teagőzévé nem száll.
Már gyermekszemű-kék a fákon túli távol,
sok csillagsugár ellibbenő ökörnyál,
ezüstszálaikból lesz ott fönt angyaljászol.
Néhány fehér lepke, mint apró békegalamb,
Isten keszkenőjéből foszló csipkedarab,
az élet álomszívverésére szakad,
ott, ahol magzatként sírnak fel a szavak
.