Földi szép

Mélyebben lélegzik most már a szél,

tuliparázs a messzi alkonyfény,
kigyúl a csillagok szívlámpása,
mint Isten-sóhaj, terül a világra.
Szinte hallom, hogy súgnak a mezők,
ringatják a sok álomkék felhőt,
látom a szirmok kis szoknyatáncát,
ellibbenik a lélek belső vágyát,
olyan pillén, ahogy mi nem merjük,
- pedig ezt a szabadságot keressük.
Most hagyom, hogy felemeljen az Ég,
- nem ölelt a naplemente így már rég.
Kicsiny falum templomillat, békesség,
anyaölén sarjul minden földi szép.