szederfalu blogja

Akkor éjjel magamra tetováltalak:

Megörökítettem vágyamat s vágyadat,

Ölelő combjaim közt hullámzó testedet,

Ahogy lihegésed ajkamon megremeg.

Milliónyi tűvel véstelek magamra,

Hogy a múló idő elvenni ne tudja!

Nem számít,hogy színes vagy fekete-fehér

Mindig ilyen forró,tüzes emlék legyél!

Titkok álmát hozó éjjel
csillag köntösével
fedi be meztelen szívemet,
míg vágytól elborult elmém
gyilkos ösztönre cserélném,
de ajkamon csókod megremeg.
Egyre űzlek és kereslek,
nyugtalanságom nem pihenhet;
hiába rejted el magadat,
én tudom egyedül,hogy ki vagy!

Testem parázslott még szerelmed tüzétől

ahogy cseppjeidet megízleltem,

s mámorod ringató ölében

újra éledt bennem

a vágy sikamlós ritmusa,

mi tudatom tompítja.

Mint guruló gyémántok,

csillognak bőrödön a

verejték csíkok,

míg édes teherként

rám nehezülsz,

nem számít,hogy

a jövő mit hoz,

ebben a harcban nincs baj,

ha alulra kerülsz,

vagy ha elveszted a fejedet

még a csók-csatát is megnyerheted

és dicsőséged díja

kéjes sikoltásom lehet...

Úgy csapkodja a szél a fákat

ahogy én most csókolnálak,

olyan durván,kegyetlenül,

hogy ajkad vérezzen belül!

Cibálnálak jobbra,balra,

elfújnálak a túlpartra,

felkapnálak,görgetnélek

mint a szél,úgy szeretnélek!

Ne csókolj meg,kérlek

mert lassan ölő méreg

szerelmi sokkoló,

ideggáz,bénító!

Beléd veszek újra,

mámor-mágnes húzza

hozzád az ölemet,

most inkább elmegyek!

.

Csókolj meg mégis!

Ha leszakad az ég is,

ha kiömlik a tenger,

nekem semmi nem kell,

csak szoríts magadhoz

add ki a parancsot:

őrűljek meg veled

és úgy szeresselek!