szederfalu blogja

   Egy korán beesteledő januári napon kis mécsesek sorjáztak a II. Világháborús emlékmű körül. Műsort láttunk, hagyományteremtő szándékkal. A Don-kanyarban elesett áldozatokhoz szólt a vers a főhajtás, nekik fénylettek a gyertyalángok. Kellenek az ilyen alkalmak. Kovácsolódjon a közösség és tisztelegjünk a múlt előtt, példát mutatva az ifjúságnak, hogy van élet a Facebookon túl is.

Maradhatnékom volt még, páran beszélgettünk. Összeszedve bátorságom és a bennem rejlő önmenedzselési hajlamomat, beajánlottam egy versemet a következő alkalomra Ani néninek.

Aki persze nekem nem néni, hisz a gyerekeink együtt nőttek fel, de a diákok így szólítják.

Ani néni szervezi az ilyen és hasonló műsorokat. Kapott az ajánlatomon. Sőt! Szerinte írhatnék a Bezerédj napra, a Hősök napjára, meg a macska tudja még milyen alkalomra…

Hogyne.

Mondom: engem sajnos nem inspirál a Bezerédj… Nem is vagyok tüke szedresi.

Ani néni nagyon belelkesedett és azt mondta, hogy kisétál velem a temetőbe és elmeséli az életét. Mármint nem az övét. A B Pistáét. Közben meg majd jön az ihlet.

Végül elindultam az útra, magam. Szeretek gyalogolni, az idő pedig januárhoz képest túl szép volt. Az ösvény ragyogott a nap fényétől.

Tudom, vannak, akiknek egész más élmények jutnak eszükbe a Bezerédj temetőről, jeleket is hagyva maguk után…

Kizárom fejemből a pajzán gondolatokat, és sálamat rátéve a síremlék szélére huppanok.

Jó ez a csend. Most még a traktorok sem járnak, mintha engem akarnának ezzel segíteni.

Erre a nagy emberre próbálok koncentrálni. Mit alkotott? Mi maradt utána? Ápoljuk-e az örökségét? Vagy megelégszünk pár utcanévvel? Bezerédj tér? Flóri kert?

Hisz már szederfáink sincsenek, sehol egy selyemhernyó, a kastélya pedig új értelmet kapott.

Mégis jól van ez. Kinőttünk a cselédsorból. Gazdálkodunk, gyarapodunk, fejlődünk. Segítünk és tenni akarunk.

A kis Flóri helyén már más gyerekek élnek a felújított falak között. Eltévedt bárányok. S van pár szederfánk is hírmondónak. Egy kis csapat is, mely nem hagyja veszni a régi értékeket. Próbál utat mutatni a felgyorsult világtól szédelgő ifjúságnak.

Azt gondolom, mostanában mosolyogva néz le ránk ez a Bezerédj…

Hiába a nap, a kezem alaposan elgémberedett, ebből vers már nem lesz, azt látom. Hazaindulok, kitérőt teszek a birtokom felé, megnézem minden rendben van-e.

A tárgyakkal igen. Már csak a fejekben kell kicsit takarítani.

Ködös nappalok ideje:november-szürke,

Hópelyhek a fenyő hegyén:december-fehér,

Szánkózó gyermek kacaja:január-lila,

Már a tavaszt várja:február-barna,

A tiszta ég:március-kék,

Nyíló virágok kelyhein:április-rózsaszín,

Viruló föld:május-zöld,

Kalászra várva:június-sárga,

Izzó napon paraszt:július-narancs,

Elárvult balatoni titok:augusztus-piros,

Boroskancsó,öblös:szeptember-vörös,

A falevelet sodró:október-bordó.

Azt az egy szem negrót forgatom a tenyeremben,ami még december óta kínálgatja magát itt az ágy melletti kis szekrényen....Társa akkor enyhítette a kínzó torokfájást,de már nincs rá szükségem.Biztosan megromlott a minősége is azóta,hisz csak olvadozik a lámpa fénye alatt,míg én olvasgatok....Ki kéne dobnom...de akkor jó szolgálatot tett.Nem lehetek ennyire hálátlan...Mi lesz vajon,ha az én szavatossági időm jár le?.

----------------------------------------

-------------------------------------------

Vasárnap 3 éve lesz,hogy elment egy barátom...Mikor a poeten megadtam a következő szavakat,még nem tudtam,hogy ezt a verset fogom írni belőle.De arra gondoltam,mit érezhet az édesanyja vagy a barátnője,és próbáltam szavakba önteni...

/gurul,tolong,színes,vérző,három,ront,kehely,karcol,megint,szekrény/

      A szekrény

Kérdések és érzések tolonganak

miközben rendet rakok benne:

három éve már,hogy elment,s én megint

emlékeket karcolok a szívembe,

színes felhőket,vérző virágokat,

kelyhükből guruló fekete könnycseppet...

Egy ruha,mit AKKOR viseltél,érzem

illatod hirtelen rámront,megdermedt

kezem egy pillanatra...sírnom kéne...

De te nevetsz,ott fenn neked mindened

megvan már,hiány itt van,magad után...

Csak ez a szekrény még féltőn rejteget...

Szombat reggel 10 órakor útra keltem rozmaringos kis falumból,kiballagtam a buszmegállóba és felültem az éppen arra haladó Székesfehérvárig közlekedő járatra.Ott némi várakozás és szélben való fagyoskodás után jegyet váltottam egy Veszprémbe irányuló buszra.Megérkezvén először sasszemkörbenézéssel megállapítottam merre is kéne haladjak.Elővéve 20 évvel ezelőtti emlékeimet bevettem az irányt a vásárcsarnok felé.Persze nem is arra kellett volna menni,de ki emlékszik már arra ennyi idő távolából?

Valter leírása jó volt,csak a balfék falusi liba nem találta meg  a helyet.Még sok másik poetossal egyetemben,mivel sehol egy cégtábla vagy ilyesmi...Vidám kalandok és nagy séták után végre rátaláltam a helyre és rögtön egymás nyakába is ugrottunk Marinával,aki egy igazi kis kobold,ezt az este folyamán számtalanszor konstatáltam.Egy kedves,huncut,vidám kis ugri-bugri kobold:)

Nem szoktam eltévedni,csak nagy kerülőket teszek....Így futottam össze Purzsás Attiláékkal is a mekiben.Ott kicsit megnyugodtam,hogy nem csak én vagyok a béna,és hogy nem leszek egyedül a sok ismeretlen ismerős között,mert velük már találkoztam egyszer Pesten.

Lassan gyülekeztünk.Annyira lassan,hogy jópáran el is felejtettek ideérni....Nagyon sajnáltam,mert szerettem volna velük személyesen megismerkedni.A felsorolástól eltekintenék,ne érezze magát senki kényelmetlenül,elég legyen nekik annyi,hogy kifizettük a vacsorájukat,mivel nem akartuk Valtert kellemetlen helyzetbe hozni.Igaz meg is ettük a kaját.Mert miért ne,ha már ott volt?:)

A meglepetés vendégnek nagyon örültem,Bíbor Kata egy nagyszerű ember és  jókat beszélgettünk.Vagy csak ő hallgatta türelmesen a sületlenségeimet?...

A program Valter megnyitójával kezdődőtt,majd két fiatal színész olvasott fel verseket.Érdekes élmény így hallani az irományomat.Majdnem bebújtam az asztal alá félénkségemben,de mire lecsúsztam volna,már vége is volt.Valter hosszabb versemet is választhattad volna!...:)) 

Majd miénk a mikrofon felkiálltással páran elmondták saját költeményüket,vagy esetleg másét,nem oszt nem szoroz,az élmény a lényeg.Végül úgy felbátorodtam,némi szürkebarát elfogyasztása után,hogy én is kiálltam és elhadartam pár sort.Budai Zolka a legédesebb pofa,nem csak azért mert a fiamat idézte fel bennem  a kócos hajával és a fekete keretes okuláréval,hanem,mert nem csak kiváló költő, nagyszerű előadó is,majd,mint egy igazi celeb,fogadta a bókokat és a fotósok kereszttüzét is jól állta...:))

A fentebb említett vacsora elfogyasztása után pedig rögtön neki is álltunk lemozogni a kalóriákat.Az a néhány férfiember igen jól állta a sarat,Purzsás alias Rongyláb Attila vezetésével. Bár jópáran addigra már olajra léptek,vagy az induló buszuk lépcsőjére,azért a kemény mag maradt és tánccal, beszélgetéssel űzte el időt.

Mivel nekem még aznapra egy party meghívásom is volt,fél kilenc tájt körbepuszilgatva az egybegyűlteket,távoztam.És büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem,hogy bárki bármit is mond az üggyel kapcsolatban,én ártatlan vagyok,Zolka akarta,hogy szájon csókoljam...:))))

Hála és köszönet Borivoje-Valternak!

Na most jöhettek a saját verziótokkal!

(aztán még éjjel 11kor elmentem arra a partyra és alpári módon beb@sztam)

elgurult a varázsceruzám...nem találom már 5 hete....