szederfalu blogja

   Egy korán beesteledő januári napon kis mécsesek sorjáztak a II. Világháborús emlékmű körül. Műsort láttunk, hagyományteremtő szándékkal. A Don-kanyarban elesett áldozatokhoz szólt a vers a főhajtás, nekik fénylettek a gyertyalángok. Kellenek az ilyen alkalmak. Kovácsolódjon a közösség és tisztelegjünk a múlt előtt, példát mutatva az ifjúságnak, hogy van élet a Facebookon túl is.

Maradhatnékom volt még, páran beszélgettünk. Összeszedve bátorságom és a bennem rejlő önmenedzselési hajlamomat, beajánlottam egy versemet a következő alkalomra Ani néninek.

Aki persze nekem nem néni, hisz a gyerekeink együtt nőttek fel, de a diákok így szólítják.

Ani néni szervezi az ilyen és hasonló műsorokat. Kapott az ajánlatomon. Sőt! Szerinte írhatnék a Bezerédj napra, a Hősök napjára, meg a macska tudja még milyen alkalomra…

Hogyne.

Mondom: engem sajnos nem inspirál a Bezerédj… Nem is vagyok tüke szedresi.

Ani néni nagyon belelkesedett és azt mondta, hogy kisétál velem a temetőbe és elmeséli az életét. Mármint nem az övét. A B Pistáét. Közben meg majd jön az ihlet.

Végül elindultam az útra, magam. Szeretek gyalogolni, az idő pedig januárhoz képest túl szép volt. Az ösvény ragyogott a nap fényétől.

Tudom, vannak, akiknek egész más élmények jutnak eszükbe a Bezerédj temetőről, jeleket is hagyva maguk után…

Kizárom fejemből a pajzán gondolatokat, és sálamat rátéve a síremlék szélére huppanok.

Jó ez a csend. Most még a traktorok sem járnak, mintha engem akarnának ezzel segíteni.

Erre a nagy emberre próbálok koncentrálni. Mit alkotott? Mi maradt utána? Ápoljuk-e az örökségét? Vagy megelégszünk pár utcanévvel? Bezerédj tér? Flóri kert?

Hisz már szederfáink sincsenek, sehol egy selyemhernyó, a kastélya pedig új értelmet kapott.

Mégis jól van ez. Kinőttünk a cselédsorból. Gazdálkodunk, gyarapodunk, fejlődünk. Segítünk és tenni akarunk.

A kis Flóri helyén már más gyerekek élnek a felújított falak között. Eltévedt bárányok. S van pár szederfánk is hírmondónak. Egy kis csapat is, mely nem hagyja veszni a régi értékeket. Próbál utat mutatni a felgyorsult világtól szédelgő ifjúságnak.

Azt gondolom, mostanában mosolyogva néz le ránk ez a Bezerédj…

Hiába a nap, a kezem alaposan elgémberedett, ebből vers már nem lesz, azt látom. Hazaindulok, kitérőt teszek a birtokom felé, megnézem minden rendben van-e.

A tárgyakkal igen. Már csak a fejekben kell kicsit takarítani.

A férfi dühösen nézte lecsorgó nyálát a tükörképén.

A tehetetlenségtől volt annyira mérges.A saját gyávasága rémítette meg.Szerelmes volt.Szerették.És mégis boldogtalan.

Mert eltitkolta,hogy ő házasember.Feleség és három gyerek várja otthon Aput.Aki a jó fizetés reményében vállata el a fővárosi munkát,és azt,hogy csak havonta egyszer láthatja őket.

Nem az asszony miatt aggódott.Vele már régen nem működött semmi.Mintha egy halottal feküdt volna az ágyban.Utálta,hogy könyörögni kellett egy kis szexért.De mi lesz a családdal?Amit oly sokan irigyeltek tőle?Szép feleség,okos,jólnevelt gyerekek.

És igen.Most itt van végre Ő.Akibe véletlenül"botlott".Ott,abban az útkereszteződésben.Éppen telefonált,amikor figyelmetlenül kanyarodott,és késő volt a fékre lépni.Egy kedvesen mosolygó kosztümös nő,indulatok nélkül érdeklődött,nem sérült-e meg,rendben van-e minden.A kocsiban nem volt jelentős kár.A szívében annál inkább.Ahogy megpillantotta ezt a tüneményt,csak arra tudott gondolni,hogy hívhatná randevúra...

Betétlapot és telefonszámot cseréltek.

Pár napig vívódott,majd egy mondvacsinált ürüggyel felhívta.Találkoztak.Beszélgettek.Nem is a balesetről.

Csupán azt a tényt felejtette el közölni vele,hogy nős.

És most nincs itt mellette.Felébredt,és üres volt minden.Az illatát érezte a fürdőszobában is,ahol nemrég még a haját igazgatta.megsímogatta a vízcsapot,hátha ott van még a keze melege... Ahogy felpillantott és meglátta magát a tükörben,megborzongott.Akkor köpött egyet.

-Micsoda szemét alak vagyok!Biztos belenézett a tárcámba és meglátta a fotókat.Ezért hagyott itt!Meg kell neki tudnia mindent!Hogy mennyire szeretem...De előbb felhívom a nejem.

Gyorsan letörölte a tükröt,zuhanyozott,majd kiment megkeresni a telefonját.Forgatta a kezében,nem hívott senkit,csak gondolkodott.Nem teheti meg,hogy csak úgy telefonba mondja meg:elhagylak...

Próbálta szerelmét hívni,de a hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható.Gyorsan üzenetet írt:

"Hazautazom a családhoz.Megmondom nekik,hogy melletted döntöttem.2 nap múlva itt vagyok.Kérlek ne haragudj!Szeretlek!"

Kocsiba vágta magát és elindult.Nem is gondolta,hogy a nő semmit sem sejt.

Aki amikor hazaérkezett bekapcsolta a mobilját,örömmel látta,hogy üzenetet kapott.Tőle.Percekig a nevét nézte,anélkül,hogy megnyitota volna az smst.

Először nem értette milyen családról van szó,csak lassan,nagyon lassan tudatosult benne.Mert a szíve nem akarta felfogni,hiába olvasta el újra meg újra...

Aztán gyors és határozott döntést hozott.Pár óra alatt elintézte,hogy külföldre mehessen a cégét képviselni,majd új telefont vett magának.másik szolgáltatónál,a régi előfizetést felmondva.Hazament,összecsomagolt,majd néhány sort írt egy papírra és mielőtt a reptérre indult volna,feladta a férfi címére:

"Nagyon szeretlek.De úgy érzem becsaptál.Nem azzal,hogy eltitkoltad a családod,hanem azzal,hogy nem bíztál meg bennem annyira,hogy beszélj velem erről!"

VÉGE

A nő kipirultan állt a tükör előtt.Egy idegen lakásban,egy ismeretlen fürdőszobában.A szép fekete selyemblúzán gyanús színezetű folt,talán valamiféle szósz.

A vacsorára gondolt,a tegnap estére.Az illatra,mely az ajtóban fogadta,és a férfira,aki kedves mosolyával feoldotta a feszültséget.

Az asztalon puritán teríték,egy szál rózsával a tányérján.Az étel éttermi,de ez nem számít már semmit,az este nem az evésről szólt.A teríték leszedésekor történt a kis baleset,amelynek emlékétől izzik még mindig az arca.Azok a fránya házimanók elgáncsolták a partnerét és a tányér maradéka a blúzán landolt...

Pár másodpercnyi rémület után a konyhában találták magukat,a mosogató előtt próbálták a foltot eltávolítani.A férfi remegő kezei meghazudtolták látszólagos magabiztosságát.Nevetve dörzsölgették a plecsnit,de amikor a kis gyöngyházgombok önálló életre keltek és felvillantak a nő pihegő mellei,megállt az idő egy pillanatra.Ajkuk szégyenlősen ért össze az első csókban.

A nő hirtelen összekapta magán a ruhát.

-Mi a baj?

-Nem tudom,úgy zavar ez a hely,a túl erős fény...

A férfi átölelte,csók közben a kanapé felé terelve őt.

-Gyönyörű vagy,és kívánlak!Nézni akarom,ahogy hullámzik a tested!Engedd,kérlek!

A vágy erősebb volt,felülkerekedett a korkülönbségből adódó problémákon,amit csak a nő érzett.

Szeretkeztek.Egész éjjel.Ez nem szimpla szex volt.Igazi szenvedélyes,de gyengéd szeretkezés.

A reggeli fényben nézte a férfit,ahogy alszik.Menni akart,de a kedves test látványa visszatartotta.Aztán mégis kicsúszott az ölelésből,felöltözött és a fürdőszobába ment,hogy kicsit rendbe tegye a haját mielőtt elindul.Az arcáról úgysem tudja letörölni az éjszaka emlékét,talán majd a szél lehűti kissé,amíg hazasétál.

Mert most itt áll egy idegen fürdőszobában egy ismeretlen lakásban a tükör előtt,mégis azon aggódik,hogy partnere fel ne ébredjen,nehogy meglássa,nehogy kiábrándító legyen a nappali verőfényben.Inkább elmenekül.Majd kitalál valamit.Feltéve,ha telefonál...

Akkor még nem értette,hogy amit a tükörben tragikusnak lát,azt a szerelmes férfi észre sem veszi.

A nő az öregedés letörölhetetlen jeleit nézegette a tükörben.