Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Őszi magány
erzsebet10• 2023. november 18. 15:25 • olvasva: 108
sötét ködös hajnal utcai lámpák fénye jelzésszerű
járdán fagyos avar csillan néhány kémény pipál
köd nyomja le fojtón a nyújtózó ködparipát
sötét ablakok mint nagy szemek
mögöttük itt-ott vackában fázik a magány
s a néma fagyos éjben szeretetért kiált
ám a hang elszáll köd sem akadály
nem hallja senki sem e fájó imát
csend felel mint minden éjszakán
lassan az égen fény dereng beindul az élet
reccsen az avar gyors léptek alatt
ablakok mögött fények oszlik a köd
s a füstparipák szabadon szállnak az égbe
csendesül a magány míg van feladat
úgy érzi tartozik valahová...
erzsebet102023. november 21. 12:18
@S.MikoAgnes: Köszönöm kedves Ágnes!
erzsebet102023. november 21. 12:17
@csillogo: Köszönöm szépen Marika!
S.MikoAgnes2023. november 19. 13:32
"csendesül a magány míg van feladat
úgy érzi tartozik valahová..."
Így igaz drága Erzsike!
Nagyon jó versedért gratulálok és szépséges neved napján sok-sok boldogságot
kívánok hatalmas öleléssel: Ági
Édesanyám is Erzsébet volt.....
csillogo2023. november 18. 19:30
Szép gondolatok - tetszett nagyon kedves Erzsébet!
Boldog névnapot kívánok!