erzsebet10 blogja

nyugalomra vágysz mondod

aztán egyszer csak túl sok

a mindig ott van léte

idővel idegessé tesz

Te magad sem tudod mi ez

valójában csak képzelet

mit elfúj holnapi szél 

és újra az űr a valami

hiánya nem akarod tudni 

de minden hiába

az egyedüllét súlya

rád telepszik újra

ezt én is tudom

hisz utunk azonos

és nem segít egy újabb 

préda fajdkakas dürögés

egy idegennel az ágyban

csak múló röpülés

reggeli csalódás

szörnyű ébredés

mert nem az kit vártál

és tettél talonba

képzelet szárnyán

idézed a múltat majd

rá kell jönnöd ezt 

jól el szúrtad

mert ami volt 

az már nem jön vissza

közös emlékek jövőnk titka

mit hordozunk míg élünk

s néha simogatón felidézünk...

Boldog Bélkés Ünnepeket kívánok minden versíró társamnak!

https://youtu.be/LRP8d7hhpoQ

A könnycsepp elindul útjára

végigfut arcod minden ráncán.

Ahogy kicsi erecske sziklán

görgetve erdő összes piszkát.

Könnyel csorog életed mocska

fájó élni nem hagyó szutyka.

Lehullva megtisztul a lélek

mint a víz kavicságy medrében.

Szép lassan felemeled fejed

érzed a nap kellemes meleg.

Felszárítja lefolyó könnyed

kisimulnak vésett ráncok.

E pillanatban szépnek látod

az életet s a nagyvilágot.

Elfelejtesz minden átkot

várod eljövő boldogságod.

Mikor szemben állsz a nappal

minden árnyék mögötted már.

Felemelt fejjel mehetsz bátran

tiszta úton, előtted nincs homály.

Fut, szalad a gondolat homályos ég alatt
kezét-lábát törve járja a nagy utat.
Összeakad néha más teóriákkal,
hol hasonlóval vagy egészen mással.


Néha összenéznek, van, hogy összeállnak
történetet írnak, mivel tovaszállnak.
Ám már csak ilyen egy országúti vándor
van kinek kinyílik és van, hogy bezárul.

Reggel amint felébredtem,

kimentem a kiskertembe.

Amint épp ott gazolok

szajkó szállt a bokrokon.

Figyelj, figyelj, kérlek!

Mesélek egy mesét néked.

Főhőse egy zöld manó

ő bizony nem volt jó.

Megállok egy pillanatra,

megpihen kezembe a munka.

Figyelek a kis huncutra.

Mesélj, hallgatlak szajkócska!

- Öreg fa odújában él egy zöld manó

az erdőben Ő az úr neve Kommanó.

Figyeli az erdőt, rétet ki mikor

miben vétet, ha valaki nem volt jó

elviteti  Kommanó. Mert manó sereg

sorban áll Kommanó parancsára vár.

Róka koma mindég lumpol lopott pénzen

dorbézol, - Állj meg róka rossz vége lesz!

Így a vadász csővégre vesz! - Ő ezen csak

nagyot kacag neki manó védelmet ad.

Barátok ők régóta és ez bizony nem

piskóta ők nagyban barterolnak.

Medvekoma folyton harcol, mézet lop méhkasból

orra, szája feldagadva, de harcművész

az ebadta Kommanó nem bünteti

sőt jutalmat ad neki kezelését

fizeti sebeit mézzel keni,

mert megvédi őt,mikor kergetik.

Görény úrfi azt hiszi pénz a szagot

elveszi hiába a drága parfüm

görény marad ő még ettől.

És a pillangó mit csinál?

Virágról virágra száll, virágport inhalál.

Mikor pénze nincs már rá dubajozni ki-kijár.

Süni sunyin hetvenkedik, hiszi, hogy ő valaki

 neki ebből semmi haszna,

 talpnyaló a kis mihaszna.

Mókus a kis ravasza bundát festet narancsra

divatja múlt már a vörös ezért narancsba öltözött.

Mert labdába csak az rúghat ki napra kész a divatban.

Ezért veszi, komolyan reggel mit mond sztájlisztja.

A nyúl folyton retteg -

mindig csak a félelem Kommanó fenyeget

elvette kertemet répatermő rétemet.

Most övé a répa piac,

ha nagyon éhes vagyok aranyáron meg is kapom.

Munka nincs csak közmunka hol kevés a suska.

Éhezik a kis család, ha nem bírom nézni tovább

éjszakánként titokban Kommanótól lopom azt.

Vaddisznóék dúlnak, fújnak Kommanónak

be- beszólnak - Nehogy azt hidd, soká tűrjük

agyarunkra láncként fűzünk. - Ám a manó határozott-

Manó vagyok, vigyázzatok, bilincseket varázsolok!

 - Itt akartok élni? Jobb ha, meg tanultok félni!

Bátorság itt nem járja, mert annak nagy az ára!-

Így a többség csendben még az avarcsörgésre is retten,

mikor makk hull a berekben. Madár sem szól, a fákon

csak  némán remeg az ágon…

Szörnyülködtem. Hol van ez?

Manó ily rossz nem lehet!

Messze- messze mondta szajkóm,

neki is így mondta a varjú.