erzsebet10 blogja

Gondolatok
erzsebet10•  2024. február 11. 11:37

Jövő

Elfáradtam nincs több panasz

az életem messze szaladt.

Ne félek attól mi eljő,

féltem azt ki itt majd felnő.

 

Lesz e nekik boldog élet,

vidám kacaj gyermekévek?

Mi vár arra ki még gyerek

vajon ők majd felnőnek e?

 

 Vágynak e majd napsütésre,

tavaszt hozó langyos szélre?

Gyümölcstermő forró nyárra,

erdőt festő őszi tájra?

 

Várják e a téli havat

rajzolnak hó angyalokat?

Vagy az atom és a gépek

megölik a jövő képet...

erzsebet10•  2023. november 18. 15:25

Őszi magány

sötét ködös hajnal utcai lámpák fénye jelzésszerű

járdán fagyos avar csillan néhány kémény pipál

köd nyomja le fojtón a nyújtózó ködparipát 

sötét ablakok mint nagy szemek

mögöttük itt-ott vackában fázik a magány

s a néma fagyos éjben szeretetért kiált 

ám a hang elszáll köd sem akadály

nem hallja senki sem e fájó imát

csend felel mint minden éjszakán

lassan az égen fény dereng  beindul az élet

reccsen az avar gyors léptek alatt

ablakok mögött fények oszlik a köd

s a füstparipák szabadon szállnak az égbe

csendesül a magány míg van feladat

úgy érzi tartozik valahová...


erzsebet10•  2023. október 18. 10:42

Múló idő

A napod már a horizont alján ragyog,

néha felrémlenek életedből lapok.

Sokat tapasztaltál átgondolod újra.

Vajon mai eszemmel hogyan is volna?

Változni nem fog az, ami már elmúlt,

de ha tanultál Te változtál, akkor.

Mindegy hogyan történt, ami már elszaladt  

tanítód volt egykor, mint az iskolapad.

erzsebet10•  2023. augusztus 7. 10:09

Szabadságvágy

Lidércek táncolnak, életek lapjain

kegyetlen fényükkel égetik napjaik.

Kóborló szellemek köröttük egy tucat

sötétbe keresnek a kivezető utat.

 

Tündérek szenvednek szívek börtönében

régen volt életek kérnek menedéket.

Kígyók hada kúszik álmaik mélyében

börtön falak állnak gondolat elébe.

 

Cipelni a terhet vajon meddig lehet

mikor lesz, ki kiáll, mondja,- elég legyen!-.

Egy helyről jövünk, egy felé megyünk,

jogunk van hozzá hogy boldogok legyünk!

 

Mikor jön, jobb világ a régi helyére

mikor tűnnek, el kik csak henyélnek?

Karmaiktól meddig vérzünk e kelepcében

meddig várunk még ember vagy Isten jelére?

 

Sok új gazdag tapos szegénység lelkébe

pedig rajtuk lépdelt még a célt elérte.

Kivágni a dudvát a légkisebb gyökérig

tudják meg jobb, ha a népet félik!

 

Elengedni mindent szakadék mélyébe

hulljon, le a sok seb törjön össze végre!                                                          

Lehullik a béklyó szabad lesz a lélek,

felrepül, mint sas szikla peremére.

erzsebet10•  2023. június 2. 17:02

Vármegyék

Homályos délibáb hullámzó fényben 

köszönt egy tábla az új vármegyében.

Dolmányos varjú büszkén feszít, rajta

ő lehet, az ispán van dolmánya lesz rangja.


Fekete varjak jobbágyokká lesznek, 

ugráltatja őket a vetésen rendre.

Szép ruhájában a királynak bókol, 

nem lehet, itt rangja ki be nem hódol.


Így megyünk majd vissza bele a múltba

vármegye házára hull a páva tolla.

A palotákban öntelt király feszeng,

van udvari bolondja sok ezer nem egy.


Újdonsült földesúr járja a vidéket

frissen vett kutyabőr szárad a zsebében.

Semmibe nem került e gyors gazdagsága, 

hiszen ez jár a király kincstárnokának.


A nép csak bámul, mint birka az akolban

hisz józan PARASZTI ésszel ez felfoghatatlan...!