erzsebet10 blogja

Lidércek táncolnak, életem lapjain

kegyetlen fényükkel égetik napjaim.

Kóborló szellemek köröttem egy tucat

sötétbe keresnek kivezető utat.

Tündérek szenvednek szívem börtönében

régen volt életek kérnek menedéket.

Kígyók hada kúszik álmaim mélyében

börtön falak állnak gondolat elébe.

Elengedni mindent szakadék mélyébe

hulljon, le a sok seb törjön össze végre.

Lehullik a béklyó szabad lesz, a lélek 

felrepül, mint sas szikla peremére.

2020.

Fájó napok, órák

magányos éjszakák.

Ismeretlen dallam

távoli zongorán.

Rémképek víziók!

Távoli oázis

sziluettje átfon.

Valóság vagy álom?

Mi van a bizonyos

vágyom már rá listán?

Ki tudja agyamban

sok összevisszaság!

Múlt jelen s jövő

volt,van vagy lesz?

Gondolat örvények

járatlan ösvények!

Mit viszek magammal,

lesz e még gondolat?

Vagy a végén az út

egyszer csak megszakad...

életem derekán párom keresem

megkérdeznéd milyet én könnyen felelek

ember legyen tiszta őszinte a szíve

lássam gondolatát mit sugároz szeme

annak mit kimond mindig legyen súlya

ne pihe mit a szél  csak úgy elfújhat

ott legyen mellettem örömben bánatban

megoszthassam vele azt ami nekem van

nem pénzre gondolok az csak mértékkel 

legyen elég mindig arra mire kell

mert a pénz csak papír az ördög fegyvere

van kit megbolondít az lesz istene

magunkkal nem visszük csak az emlékeket

egy kedves mosolyt egy érintő kezet

örüljünk gyermeknek s az unokáknak

mindegy melyikünkké miénk lesz utána

szeretettel várjuk egymást mindig haza

szemünkben csillogjon az öröm maga

büszkén lépdeljünk együtt az utcán

örüljünk annak ki minket együtt lát

aztán a végén ha utunk véget ér

szeretettel fogjuk egymás fáradt kezét...

Mint délibáb messzi rónán,

 árnyalak az esti tónál.

Felvillanó fény az éjben,

hullócsillag fenn az égen.

Téged látnak minden percben

fájdalommal a szívemben.

Becsapom én saját magam,

közben az idő elszaladt.

Elfáradtam itt a vége

nem hiszek már a mesében.

 Hagyom megöljön a bánat,

talán az ég engem választ !

Felkészültem jegyességre

 gyere, halál kaszálj végre!

Tiéd leszek, senki másé

 ne sirasson engem násznép!

és

akkor

valami

egy hazugság

szívem ajtaján

benéző napsugár

fellángoló ifjúság

ígéret karácsonyi nász

lelkem selymes fénnyel mennybe szállt

futótűzként el is égett minden

hazugságot hazugsággal tetéz

egy nap volt a világ jött a gyász

szétfoszló ígéret vége

temetem mi már másé

megalázó szándék

hiszi hogy játék

meg se bánó

megkínzó

fájó

ő