Nem írok én most

Nem írok én most balladát,

nem írok bűvös szavakat,

angyali szárnyakon küldöm,

lelked is végre szárnyra kap.

Tudom, most bántanak Téged,

mindent maguknak akarók,

azért se roppanjál össze,

nem tudják ott még a valót.

Az égen hány csillag ragyog

az összes csak reád figyel,

pardon majd őnekik nem lesz

válluk is nagy terhet cipel.

Mosolyogj fel majd a Holdra,

ami már kicsit sem kerek,

jóllakott aki ott fent van,

Így most már éhes sem lehet.

Ha Rád figyel odafentről,

Te akkor őfelé nevess,

kúszik egy felhő, az nem baj

ezzel is jelzi, hogy szeret.