dobosigyorgy blogja

Van akinek nem számít gyermeki érzés, 

nem lát Ő semmi mást,mint anyagi részét, 

szülőtől elveszi kényszerrel gyerekét 

 nincs benne semmi más, csak a nagy megvetés.

Ha gyermek távozik és nem bírja tovább, 

magában nem látja, csak másban az okát, 

de gyűlölet benne van, így él még soká, 

míg a szülő sírdogál, érzi az okát.

Mindegyik azt gondolja, csak éppen másképp,

de az ami történik, nemcsak egy játék, 

miért van a gyűlölet és gonosz szándék, 

legnagyobb szenvedés, gyermeké és nem másé. 

Lesz talán egy okos tudós, 

hajóra tesz kereket, 

ahogy úszik majd a vizen, 

egy nagy zátony közeleg. 

Leengedi a kereket, 

gurul akkor ő tovább, 

áthalad a zátony felett, 

ez neki nem akadály. 

Tovább úszik szép csendesen, 

csodát látnak emberek. 

Ahol régen sok fennakadt, 

ez vajon már hogy lehet?

Odafutnak, megcsodálják, 

hajónak van kereke? 

Ilyent ők még sosem láttak, 

híre gyorsan terjed el. 

Ezeréves álmunk is már
szép csendesen véget ér,
kismadár egy gyenge ágról
elrepül és messze tér.
 
Körülnéz a nagy világban
merre mi is létezik,
hol találni sok jóságot,
honnét béke érkezik.
 
De az út még olyan hosszú,
hogy közben ő megpihen,
ekkor bizony olyan történ,
érkezik az égi jel.
 
Az út most még olyan hosszú,
sok közbe a galiba,
de azért csak tovább halad,
földön lám egy taliga.
 
Egymagában úgy gondolta,
azon ismét megpihen,
megérkezik a gazdája,
kit nem tűr meg senki sem.
 
Szomorú lett a kismadár,
tán a béke elveszett,
így megkérte a taligást,
induljanak csendesen.
 
 Ha hiányzik valakinek,
akkor majd megkeresi,
érezze, hogy a kismadár
éjjel nappal szereti.
 
Így élnek ők békességben,
lám a béke megterem,
megjelenik sok kis állat,
körbe ülnek csendesen.
 
Megszólal a templom harang,
a taligást keresik,
nagy boldogság lángra gyullad,
mikor végre meglelik.

Nyuszi ül a répák közt,
gondolkodva nézi,
innét ki most hogyan jut,
a kék eget nézi.
 
Ezért lassan enni kezd,
hadd fogyjon a répa,
hívja is a társait,
mert bizony nem néma.
 
Fogy is gyorsan a répa,
egy nyuszi sem éhes,
tele van a sok poci,
alszanak is délben.

Lám, a teknős mit mutat?
Látja futni a nyulat.
Megfogadja: lehagyom,
hisz oly nagy a Balaton.
 
Fussál gyorsan kis csibész,
Szigliget az úti cél,
kinek esze van elég,
azé lesz a nyereség.
 
Répa, alma, kis halak,
bajba lesz, ki lemarad,
nem jut annak más egyéb,
csak egy kicsi zsemlye vég.
 
Fut ám gyorsan nyuszika ,
teknős indul úszni ma,
átússza a Balatont,
ott kisebb a forgalom.
 
Övé lett a győzelem,
ketté osztja eledelt,
elárulja a tutit,
hogy győzte le a nyuszit.
 
Az Ő útja rövidebb,
sok kis hal is segített,
jól úsztak a víz alatt,
így érhetett hamarabb.
 
Szépen nézi a nyuszit,
ad is néki egy puszit,
ezután már jól figyel,
előle ne tűnjön el.