Zajok

Ma oly pörgős, zajos minden 

- sötét sarokba búj a csend -

köhögéssel küzd az Isten,

megbéklyózva a végtelent.

Az idő ezért szinte áll 

- de siettetném, ó én balga -

az utca: nyüzsgő kupleráj,

a város, zajfertőző szajha!

Üvölt egy sziréna hangja

- szmog ül meg útszéli fán -

lennék Crusoe, nem zavarna,

hogy körbevesz az óceán.

Lépcsőn kopognak lépteim 

- egyre távolodnak a zajok -

sötét szobámban vár a csend,

és én végre hozzá bújhatok!