Magába fordul’

Sóhajt az éj, magába fordul -

hanyagul tűzbe dobod a csikket.

Fő a holnap. Gyomrod csikordul,

- az élet játszik egy rohadt viccet!

Születtél - bár soha sem kérted -

anyád, a szeretett nő, nem úgy talált!

Nevelt, óvott, és mindig féltett,

- végül mást ölelt: a sunyi halált..

A viharok közt kikötőt kerestél -

konok a sors, egy szabdalt vitorla..

Filmed ezen részén felirat lettél,

pedig a főszerep, rád volt kiosztva!

Szorongsz, mint a vérplazma a tűben,

int a holnap, gyomrod csikordul..

A jövő játszik: 'nyuszi ül a fűben'..!

Sóhajt az éj. Magába fordul.