Klasszikusok átiratai
VersHúst!
Bús új kebel, a húsnak chatszobája, megállék:
Csend vala, kezem alól száll fel éteri szó.
Szép szeme ott, de nem ír. Él? A csaj bomlott.
Oszt szopi van, epedő rémalak: íme ez én.
És: Mondd! Szép pofi mit ér, remegő kebled tolván?
Régi kor árnya visszadereng, élnék-e abban?
Messze a jövendőbeli, vagy nem is terem a jelenkor:
Alkoss, hass, ne gyarapítsd a gondot, légy egyszerű.
Maga
Már egy hete csak magára
gondolok már-már erektálva,
miközben kosárlabdával hasában,
ül gép előtt férfiakat szelektálva.
Én mindig őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt húsát másra,
engedjen engem sovány nyílásra.
Menjen, csak eddzen némán,
ne szidjon, figyeljen énrám!
Arányos alkata kéjesen suhanna,
ilyen nő kell mindegyik ujjamra!
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriási minden nő.
Csüng le a tarja a pacalhasvidéken,
kövér mosolyuktól újul a migrénem.
Lopott órák
Halkan, kedvesen a testével mesél.
Hajnalig mámorít csókja a hölgynek.
Fekszem alatta, köldöke hozzám ér,
fölsejlik hajlata a mennyei ölnek.
Csupa kéj és boldogság, leül mellém,
ám közel az óra, mi szegi kedvemet.
Enyém legyen csak, néha ezt szeretném,
mint martalóc kalóz, ki értékes kincsre lelt.
Lopott óráinknak a varázsa gyötör,
minden pillanatában elmúlás vagyok!
Gyönyörrel kínoz, csendesen pöröl,
mert tudja, hogy így is vele maradok.
Erősen-gyengéden is kívánom nagyon,
érzelmi koldusként a sírig szomjazom!
Edward ki jár...
Adott Edward ki kilcsi ruhákban járva,
Az útját igencsak fárasztónak találja,S mivel az est sem rest szépen leszállt,
Egy velszi várra, Montgomery talála.
Montgomery a vár úra, hogy ne legyen tahó,
Hozott vadat s halat mindent mi a hasnak való,De nem ő maga hanem több száz csicskája,
A felső körben az elit ugyanis mind ezt csinálja.
De Eduárd képzett skizofrén,
Rettegte a vele étkező urakat,Szitkokat szór rájuk, vagy mittomén,
Jó szava feléjük nem akadt.
Egymásra néz a sok vitéz,
- Tán lámpalázas e csavargó? -Vagy király lenne? De aminek most kinéz,
Az mindennek csak annak nem mondható..
Piromán hajlamú Edward így szól,
- Ti, mind, Pokol tűzére veletek! -Nem tisztelitek ki értetek él s harcol?
Erre jöttömben ezt csiripelték a verebek!
Erre az udvarból alant férfiú lép elő,
Kezében már vidáman szól egy lant,Szájából kissé bárgyú dallal érkez ő,
Többeket mérgező, nem királyokat fényező:
„Fegyver csörög, megállj bolond,
Fenséges szavaid ide túl úriak,Ruhád elég kopott, de azt mondod
Ezalatt fenséges dundi vagy?
Te vágtad volna le népünk ezreit,
S kezedhez tapadna vitézeink vére?Gyilkosabbnak látom almunk tetveit,
Hidd el itt vitézkednek nemigen kéne!”
Eduárd szeme vérbe már, keze inte
S belép egy nagydarab böszme őr,Fejbevágta azt ki Janiskodott itt eleinte,
A vitézekből erre egyszerre tör fel a: hörr!
Folyt köv...