Maga

Már egy hete csak magára 
gondolok már-már erektálva,
miközben kosárlabdával hasában,
ül gép előtt férfiakat szelektálva.

Én mindig őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt húsát másra,
engedjen engem sovány nyílásra.

Menjen, csak eddzen némán,
ne szidjon, figyeljen énrám!
Arányos alkata kéjesen suhanna,
ilyen nő kell mindegyik ujjamra!

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriási minden nő.
Csüng le a tarja a pacalhasvidéken,
kövér mosolyuktól újul a migrénem.